Egy lelkigondozó írja: „Mindannyian sebeket hordozunk. Ki sebzett meg? Azok, akiket szeretünk, és azok, akik szeretnek minket. Amikor elutasítottnak, elhagyottnak érezzük magunkat, ha bántalmaznak, akaratunk ellenére rávesznek valamire, vagy megsértenek, ezt általában olyanok követik el, akik közel állnak hozzánk: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink, lelkészeink. Ez teszi a megbocsátást olyan nehézzé. Mert a szívünket érte seb! Felkiáltunk: »Tőled azt vártam volna, hogy mellettem állj, és cserbenhagytál. Hogyan tudnám ezt valaha is megbocsátani neked?« Bár a megbocsátás lehetetlennek tűnik, Isten, aki bennünk él, megadja kegyelmét arra, hogy túllépve sebzett énünkön, kimondhassuk: »Krisztus nevében megbocsátok neked«. Ám ne feledd, a megbocsátásnak két oldala van: adni és elfogadni. Első látásra megbocsátani tűnik nehezebbnek, gyakran azonban azért nem vagyunk képesek bocsánatot kínálni másnak, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a bocsánatot. Csak, ha mi magunk már megízleltük, milyen öröm bocsánatot nyerni, akkor találunk belső indíttatást arra, hogy bocsánatot adjunk. Miért olyan nehéz elfogadni a bocsánatot? Mert nehéz elismerni, hogy ha nem bocsátasz meg, akkor még mindig hat rám mindaz, ami kettőnk között történt. Segítened kell abban, hogy újra szabad és egészséges legyek. Ehhez nem csupán azt kell elismernünk, hogy bántás ért. Alázatra is szükség van ahhoz, hogy elismerjük, éppen attól az embertől függünk, aki megbántott. Mégis, csak ha el tudjuk fogadni a bocsánatot, akkor tudjuk igazán kiterjeszteni azt másokra is.”
Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”

Mai kultúránk a rocksztárokat és a híres sportolókat tiszteli, de gyakran jelentéktelenként kezeli a legtartalmasabb idős embereket. Micsoda ostobaság! Isten családja lévén, az Ő értékítélete szerint kellene bánnunk egymással. Gondold meg, hogy mit vár el tőlünk az idős emberek vonatkozásában. Először is, hogy tiszteljük őket: „Az ősz ember előtt kelj fel, becsüld meg az öreg embert, és félj a te Istenedtől!” (3Mózes 19:32 NIV). Figyeld meg, ez parancs, nem csupán javaslat. Ha nem tiszteljük az időseket, akkor Istent nem tiszteljük. Az idősek tisztelete az isteni jelet hordozza, nem a kultúra határozza meg! Emlékezz erre, és tanítsd meg gyermekeidnek! „Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található” (Példabeszédek 16:31). Másodszor, hogy bátorítsuk őket. A bátorítás nem azt jelenti, hogy atyáskodunk felettük, gyerekként kezeljük őket, és mindent megteszünk helyettük. Az ilyen viselkedés rombolja emberi méltóságukat és elerőtleníti őket. A bátorítás azt jelenti, hogy hiszünk Istentől kapott képességeikben, és hangsúlyozzuk pozitívumaikat és alkotó képességüket. Azt jelenti, hogy arra ösztönözzük őket, maradjanak benne egy fontos szolgálatban, és nem csupán jelentéktelen, megalázó feladatokat bízunk rájuk. Ha képességeiket és bölcsességüket elismerik, akkor úgy érzik, valóban hasznára vannak környezetüknek. Harmadszor: támogatnunk kell őket. Ez magában foglalja az anyagi támogatást, a pénzügyekben való segítségnyújtást, melyet gyakorlatias, biblikus módon ajánljunk fel (ld. 1Timóteus 5:1-16). Ha ezt nem tesszük, azt jelenti, mint aki „…megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél” (1Timóteus 5:8). A támogatás azt jelenti, hogy bevonjuk őket életünkbe, mint családunk és gyülekezetünk létfontosságú tagjait. A támogatás azt is megkívánja, hogy rendszeresen beszéljünk róluk és szükségeikről Istennel.

Ne engedd, hogy a félelem uralja utolsó éveidet! Ne engedd, hogy az élet kiszámíthatatlan dolgai, mint az anyagiak, az egészség, a magányosság, a barátok vagy családtagok elvesztése leterítsen! A Biblia azt mondja: „Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott” (Prédikátor 11:5). Sok minden van az életben, amit soha nem fogsz tudni, Isten mégis már milyen messzire eljuttatott! Tehát: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.” (Példabeszédek 3:5-8). Nem az fog virágzást és védelmet hozni mindennapjaidba, hogy mit tudsz, hanem hogy kit ismersz. Tedd az ismeretlent Isten kezébe, és bízd rá aggodalmaidat! „Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz” (Prédikátor 11:6). Cselekedj, ne csak vegetálj!
Határozd el, hogy minden napnak örülni fogsz! MacArthur tábornok mondta: „Az évek talán ráncossá teszik a bőrt, de az érdeklődés elvesztése a lelket teszi ráncossá. Amikor a húrok leengednek, és szívedet a pesszimizmus hava és a jeges cinizmus borítja, akkor, és csakis akkor öregszel meg.” Határozd el, hogy örömöt adsz a hosszú élet ajándékához. „Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig…” (Prédikátor 11:8).

Az öregedés azt is megkívánja, hogy rugalmas maradj. A Biblia azt mondja: „Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt. Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” (Prédikátor 11:3-4). Bizonyos dolgok elkerülhetetlenek az életben. A felhők esőt hoznak. A fákat kidönti a vihar. Az időjáráshoz hasonlóan mindig támadhatnak olyan körülmények, melyeket nem tudsz uralni. A veszély nélküli élet csupán mese; bármibe fogsz is, minden kockázattal jár. „Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó. Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog.” (Prédikátor 10:8-9). Azt mondod: „Az én koromban inkább óvatos leszek, és nem kockáztatok”. A kockázat kerülése azzal jár, hogy elmulasztod, amit Isten elkészített neked.
Hogyan tudod tehát élvezni életed utolsó éveit? Ne térj ki a dolgok elől; inkább szokj hozzá, alkalmazkodj, és fejlődj! Ám légy gyakorlatias, amikor iramot diktálsz magadnak! Mit számít az, hogy több időt kell fordítanod bizonyos dolgok elvégzésére, mint amikor fiatal voltál? Igen, az erőnléted talán gyakrabban kíván pihenést, de előrehaladott éveid több időt is engednek, és kevésbé kell már sietned, mint az őrülten rohanó múltadban. Lassíts le, ragadd meg a lehetőséget, hogy elvégezhetsz olyan dolgokat, amiket soha nem próbáltál. Rubinstein nyolcvanas éveiben kápráztatta el a közönséget zongorajátékával. Gladstone nyolcvanas éveiben negyedszer lett Nagy-Britannia miniszterelnöke. John Wesley 88 évesen is minden nap prédikált. Mózes 120 évesen vezette Izráel népét. Káléb csapatait 80 éves korában vezette óriások seregei ellen, és győzött. A világ legnagyszerűbb művészi alkotásainak kétharmada 65 évesnél idősebb emberek munkája. Ne engedd, hogy egy kis eső, egy kidőlt fa vagy egy lehetséges kockázat megállítson!

Annak titka, hogy jól tudjunk öregedni a következő: szívünkben maradjunk meg fiatalnak, maradjunk Isten közelében és továbbra is kötődjünk az élethez. Nem a tükör a problémád, hanem az, hogyan látod magad. Észrevetted már, milyen „fiatal” néhány idős ember, és milyen „öregnek” néz ki számos kortársuk? Nem az a válasz, hogy a fiatalság megfoghatatlan forrását keressük, és nem is az, ha megadjuk magunkat az időnek és a sorsnak. Inkább tedd a következő két dolgot:
Első, állj a valóság talaján! Senki sem ostobább, mint az a nő, aki sminkjével próbálja olyanná tenni magát, amilyen évtizedekkel ezelőtt volt – kivéve azt az idős férfit, aki kigombolt inggel és csillogó ékszerekkel akarja az elveszett ifjúság férfiasságát felidézni. Ha elégedett vagy a koroddal és életed ezen állomásával, mások is azok lesznek. Salamon rámutat, hogy az öregedés csökkenti az életerőt, elhomályosítja a látást, gyengíti az izmokat, megmerevíti az ízületeket, megőszíti a hajat és így tovább (ld. Prédikátor 12:1-5). A vitaminok, a torna és a jókedv segít ugyan, de maradj hű a valósághoz, hogy méltósággal tudd kezelni az öregedést.
Másodszor: Ne hagyj fel az adakozással! „Légy nagylelkű, adakozz jótékonysági célokra! A jótékonyság magasan kamatozik. Ne gyűjtögesd, ne halmozd fel javaidat, oszd szét őket! Légy áldás mások számára…” (Prédikátor 11:1-2 TM). Ne hagyd abba energiád és erőforrásaid befektetését Isten országába csak azért, mert azt hiszed, itt az ideje, hogy a fiatalok átvegyék a stafétát. Ha ezt teszed, magányosság és búskomorság költözik életedbe, melyet a betegség és a halál hamarosan követ. Ha becsukod az ajtót, behúzod a függönyöket és elszigeteled magad, akkor öreg vagy, bármennyi legyen is éveid száma. De ha benne maradsz a főáramban, odaadod maga Istennek és az embereknek, egész életedben fiatal maradsz!

Ha komolyan gondolod, hogy Jézushoz hasonlóvá akarsz válni, figyelj oda jól szavaira: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük… tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok…” (Lukács 6:31,35). Szeress viszonzást nem várva! Adj, még ha nem is köszönik meg! Bocsáss meg, akkor is, ha neked nem bocsátanak meg! Gyere korán, maradj későig, adj bele mindent, amid van, még ha soha senki nem is fogja észrevenni! Pál úgy nevezi ezt „… mennyei elhívás…” (Filippi 3:14). Oka van annak, hogy így nevezi: ilyen magas mércét senki sem állítana fel magának! Ha azt hiszed, hogy némelyek egyszerűen csak természetüknél fogva szeretetteljesebbek, mint mások, gondold át újra! A szeretet választás; olyan döntés, aminek ára van! Nem tudsz másokat szeretni, ha a tükör előtt álldogálsz magadat bámulva, nem tudsz adni másoknak, ha ragaszkodsz ahhoz, amid van. A szeretet sokba fog kerülni: az idődbe, a pénzedbe, sőt fel kell adnod az önmagadba feledkezésedet is. Ha azt hiszed, hogy elég, ha néhány vasárnap elmész a templomba, elolvasol egy könyvet, vagy részt veszel egy 7 lépcsős tanfolyamon, és máris olyan emberré válsz, mint amilyenről itt beszéltünk – hát sok szerencsét hozzá! Nincsenek előre gyártott szentek; nincs olyan instant formula, amely előidézi, hogy Isten szeretete kiáradjon. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell venned a keresztedet, meg kell tagadnod önmagadat, és másokat kell előtérbe helyezned. Emlékszel a házasságtörő nőre? Jézus lehajolt hozzá, hogy elérje, mellette állt a támadás idején, majd hazaküldte megszabadítva és új életszemléletet adva neki. Szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Menj és keress megsebzett, reménytelen, sőt rossz embereket! Ha találtál, szolgálj feléjük, amíg megtalálják a megváltást, helyreállnak, megigazulnak. Így kell önzetlen életet élni!

Ne csak olvasd ezt az áhítatot, éld is meg, tedd is meg az olvasottakat! Ahhoz, hogy a legjobbat hozhasd ki a napodból, találj valami jó gondolatot, és elmélkedj rajta; az igazság egy aranyrögét, amin egész nap töprenghetsz. Pál ezt mondta Timóteusnak: „Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts” (2Timóteus 2:7). Minél többet gondolkodsz rajta, Isten annál többet fog feltárni előtted. Majd keress egy igeverset, és tanuld meg kívülről! Olyan ige legyen, mely magába sűríti azt az igazságot, melyet éppen olvastál. Ha azt akarod, hogy életed minősége javuljon, az igeversek tanulása az egyik legfontosabb szokás, amivel elkezdheted. Írd le az igét, és olvasd el minden alkalommal, amikor lehetőséged van rá. Mint egy elvetett mag, életet fog teremni benned. Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” Majd keress egy kérdést, amely egészen személyesen szól hozzád. Ez a kérdés segítsen elgondolkodni azon, hogyan tudnád alkalmazni azt, amit olvastál. A kérdés nem csupán ennyi: „Mit mond Isten?”, hanem: „Mit mond ezzel nekem Isten?” Ha leírod a gondolataidat, választ találhatsz erre a kérdésre. Végül keress egy alapelvet, ami szerint cselekedhetsz. Az információ csak akkor hoz igazi átalakulást, ha kezdesz valamit azzal, amit olvastál. Jakab azt írja: „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jakab 1:25). Az életed ér annyit, hogy időt fordíts rá, és elgondolkodj rajta!
Tehát ha most olvasod ezt az áhítatot, tedd meg ezt a négy dolgot!

A Sátán szertejár, hogy kísértsen, csapdába ejtsen és elbuktasson. Az egyik kedvenc hazugsága az, hogy úgysem eshetsz el. Az önérzetedre próbál hatni: „Te összeszedett vagy lelkileg; erősebb vagy annál, semhogy elesnél. A gyengébb emberek nem tudnák ezt kezelni, de te igen.” Ez a hazugság arra szolgál, hogy túlzottan magabiztossá tegyen, hogy arra indítson, amit Jeremiás így fogalmaz meg „…aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve” (Jeremiás 17:5). Arra tervezte, hogy alábbhagyjon a figyelmed, gyengüljön az elővigyázatosságod, így sebezhetővé válj cselszövéseivel szemben. Ne játssz a kezére! Légy bölcs: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18). Élj imádságban! Erősítsd magad Isten Igéjével! A Sátán másik kedvenc hazugsága, hogy úgysem tudsz megállni. Ez a mélyen benned lévő méltatlanság és alkalmatlanság érzésére és félelmedre hivatkozik. Azt suttogja: „Nézd csak meg az eddigi utadat! Hasonlítsd össze a gyülekezetedben lévő rendes emberekével! Te nem vagy méltó arra, hogy keresztyénnek nevezzenek. Add fel!” A Sátán el akar terelni attól, „…aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel” (Júdás 24). Azt akarja, hogy negatívumaidra összpontosíts, hűtlen barátaidra gondolj, vagy nagy lelki emberekre, akik elbuktak, és aztán azt mondja, ha nekik sem sikerült, akkor neked semmi esélyed. Hibáid listáját újra meg újra feleleveníti, hogy elcsüggesszen. Ne dőlj be neki! A Sátán „..hazug, és a hazugság atyja” (János 8:44). Ha hiszel neki, az áldozatává válsz. Ne hagyd, hogy a büszkeség vagy épp az alkalmatlanság érzése legyőzzön!

A megváltást nem azért kaptuk, hogy a kispadon üldögéljünk, hanem hogy szolgáljunk. Ám még a kijelölt helyünkön is előfordulhat, hogy túlterheltek leszünk. Szeretünk Istennek szolgálni, néha mégis úgy érezzük, hogy túl nagy rajtunk a nyomás. Emberi gyarlóságunk és az arra való törekvésünk, hogy a szolgálatban tökéletesek legyünk mérgező keveréket eredményez és kiégéshez vezet. Kényszeres és megszállott viselkedésbe hajszol, csökkenti örömünket és növeli a feszültséget. Ettől úgy érezzük, hogy csapdába estünk. Nem tudjuk eldönteni, hogy mit válasszunk: feladjuk és érezzük rosszul magunkat, vagy csináljuk tovább túlterhelten. Így aztán vagy túlságosan nagy felelősségérzettel cipeljük saját munkánk terhe mellett még másokét is, vagy kiszállunk, és mindent másokra hagyunk. Mi a megoldás?
Először is fel kell hagynunk azzal, hogy szolgálatunk indítéka az emberek tetszésének elnyerése legyen. Ez nem megfelelő indíték, és soha nem működik. Amikor pedig nem jön össze, még jobban erőlködünk, hogy mások kedvében járjunk, ennek aztán csalódás a vége. Pál azt írja: „…nem embereknek akarok a kedvében járni, hanem Istennek. Ha embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Galata 1:10 NLT). Munkánk elismerésének Istentől kell érkeznie, nem emberektől.
Másodszor fel kell hagynunk azzal, hogy saját erőnkből szolgáljunk. Jézus azt mondta: „…a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (János 5:19). Mint kéz és kesztyű, együtt mozognak. Ez az igazi együttműködés, összetartozás és egymásrautaltság. „…Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem” (János 15:4). Pál így szolgált. „…Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1:29). Keményen dolgozott, de az erő Istené volt, nem az övé. Ezért emlékeznünk kell rá, hogy ki hatékonyságunk forrása, így csökkenteni tudjuk a szolgálat terhét.

A huszadik század egyik vezető egyénisége Bill Bright volt, a Campus Crusade* szervezet alapítója. A Négy szellemi törvény című füzetkéje és a Jézus film által (melyet milliók láttak), több mint 150 millió embert nyert meg Krisztusnak. Amikor megkérdezték, miért tudta őt Isten ilyen hatékonyan használni, Bill így válaszolt: „Fiatal koromban szerződést kötöttem Istennel. Szó szerint leírtam, és a lap alján alá is írtam. A szerződés így hangzott: »A mai naptól Jézus Krisztus rabszolgája vagyok«.” Képzeld el magad rabszolgaként, hozzáláncolva egy evezőhöz, amelyet a dobszó ütemére húzol halálod napjáig! A megadás nem csak a legjobb életmód – ez az egyetlen út az életre! Minden más megközelítés frusztrációhoz vezet. A Biblia a megadást „okos istentisztelet”-nek nevezi (ld. Róma 12:1). Legbölcsebb pillanataid mindig azok, amikor igent mondasz Istennek. Néha ez évekbe kerül, de végül rájössz, hogy Isten áldásainak legnagyobb akadálya életedben te magad vagy. Nem tudod betölteni Isten céljait, amíg csak saját terveidre és saját érdekeidre összpontosítasz. Amikor Isten el akarja végezni munkáját bensődben, ez a megadással kezdődik. Add hát át mindenedet Istennek: múltadat és mindazt, amit fájlalsz vagy szégyellsz benne, a jelen problémáit, a jövő célkitűzéseit, félelmeidet, álmaidat, gyengeségeidet, szokásaidat, sérelmeidet és gátlásaidat. Engedd Jézust a vezetőülésbe, és vedd le a kezed a kormánykerékről! Ne félj, ami az ő kezében van, az sohasem válik irányíthatatlanná! Add meg magad Krisztusnak, így kezelni tudsz mindent, bármivel is próbál az élet.
* felsőoktatásban tanuló fiatalok között szolgáló missziós szervezet.

Ábrahám élete sok dolgot tanít nekünk. Először: járhatsz úgy Istennel, hogy nem tudod sorsod részleteit: „…És elindult, nem tudva, hova megy.” (Zsidók 11:8). Másodszor: ha Isten ígéretet tesz, az időzítés rajta múlik. Ábrahám húsz évet várt arra, hogy Izsák megszülessen, és ezzel beteljesedjen az ígéret: „Nagy néppé teszlek…” (1Mózes 12:2). Harmadszor: néha előfordul, hogy félreérted a dolgokat, mielőtt igazán megértenéd. Ábrahám a várakozásba belefáradva nemzette Izmaelt. Csak várnia kellett volna, és Izsák megszületik Isten időzítése szerint. Legnagyobb hibáink gyakran a türelmetlenség következményei. Végül: arra tanít, hogy előfordulhat, hogy egy dologban hiszel, míg más területen félelmet érzel. Amikor Ábrahám Gerárba ment, Abímelek királynak megtetszett Sára. Ábrahám csak magára gondolt, ezért: „azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát.” (1Mózes 20:2). Mindannyiunknak vannak „gerári pillanatai”, olyan idők, amikor a félelem, az önérdek vagy más emberek elvárásainak csapdájába esünk. Ha nem lenne Isten kegyelme, mindannyiunkat kizárnának a versenyből! Később ezt olvassuk: „Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot… ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz… és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!” (1Mózes 22:1-2). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „Ezek után történt”. A próba, amin átmentél, akkor nyeri el igazán értelmét, amikor még nagyobb próbával szembesülsz. Amikor azon is túljutsz, akkor, mint Ábrahám, te is nevezheted Istent „Jahve Jire”-nek, ami azt jelenti: „a Úr gondot visel” (ld. 1Mózes 22:14). Akkor fogja Isten ezt mondani: „Most már elérkeztél oda, ahol használni tudlak!”

János feljegyzi: „Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett… Ekkor így szóltak hozzá: »Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?« Ő tagadta, és megint csak azt mondta: »Nem vagyok«.” (János 18:18,25). Aznap korábban Péter kivonta kardját, hogy megvédje Jézust – most pedig megtagadja Őt. Történt már ilyen veled? Nyomás alatt meginogsz. Mit teszel ilyenkor? Elhessegeted a témát: „Mindenkivel előfordul, hogy megbotlik. Nem nagy ügy.” Tagadod: „Elesni? Viccelsz?! Én biztos nem!” Kiforgatod: „Ne engem hibáztass! Ők tehetnek róla!” Van azonban más lehetőség is – ha őszintén kezeled a dolgot. Amikor Nagy Frigyes meglátogatta a potsdami börtönt, minden rab ártatlannak mondta magát. Egyetlen egy volt, aki így szólt: „Bűnös vagyok, megérdemlem a büntetésem”. A császár ezt hallva így utasította az őrt: „Gyorsan engedje szabadon ezt a foglyot, mielőtt megrontja ezt a sok ártatlan embert itt!” A Biblia azt mondja: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna Isten előtt. Mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidók 4:13 NLT). A bűnvallás nem csupán annyi, hogy elmondod Istennek, mit tettél – hiszen már úgyis tudja. A bűnvallás azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy ez rossz, és bocsánatot kérsz. Isten nem tudja meggyógyítani, amit nem fedsz fel, és nem tudja megtisztítani, amit nem vallasz meg.
Aznap éjjel Péter két tűz között állt: az elsőt emberek gyújtották a keresztrefeszítés előtt; a másodikat a Mester gyújtotta feltámadása után. Az elsőnél Péter megtagadta Jézust, a másodiknál Úrnak ismerte el. De a kettő között Péter két olyan tapasztalatot élt át, amely megváltoztatta az életét: saját könnyeit és Krisztus keresztjét. Amikor bűnbánatod könnyei találkoznak Krisztus megbocsátásával, elmúlik a bűntudat, és új örömöt találsz!

Ha éppen nehéz időkön mész át, olvasd el ezeket a szavakat: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján…” (Zsoltárok 23:5-6). Húzd alá ezt a szót: „bizony”! Ez Isten garanciája! Mikor tölti Isten csordultig a poharad? Mikor ad erőt a győzelemhez? Mikor mutatja meg jóságát és kegyelmét? Ellenségeid jelenlétében! Az ellened szóló esélyek és bármiféle akadályok nem gátolják Őt abban, hogy megáldjon. „De én tényleg nehéz dolgokkal küszködök” – mondod. A küzdelem annak bizonyítéka, hogy még nem győztek le, hogy nem vagy hajlandó feladni, hogy a győzelem még mindig lehetséges, hogy növekszel! Amíg Istennel jársz, és bízol benne, Ő érted dolgozik. Elküldi Szentlelkét, hogy vezessen, Igéjét, hogy megvilágosítsa értelmedet, és barátokat, akik erősítenek a küzdelmek idején. Ha tanítható vagy, el tudnak érni. Legyen nyitott a szíved, figyelj Istenre, engedelmeskedj neki, és látni fogod, hogy problémád csupán talapzat, melyen Isten „megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi” (2Krónika 16:9). Azt is fel fogod fedezni, hogy az Ő ereje akkor érkezik, amikor te a leggyengébb vagy (ld. 2Korinthus 12:7-9) Végül képes leszel arra, hogy hálát adj Istennek ellenségeidért, mert Ő megígérte, hogy éppen az ő szemük láttára áld meg. Nem az emberek és a körülmények határozzák meg a jövődet, hanem Isten – tehát Őrá nézz!

Szavaid két dolgot hozhatnak. Először: biztatást. Ella Wheeler Wilcox ezt mondta: „A hátba veregetés csupán néhány csigolyát mozgat meg, a fenékbe rúgás hatékonyabbnak tűnik, de az előbbi juttat mérföldekkel előbbre.” Salamon azt mondta: „A kedves szavak segítenek és gyógyítanak; az éles szavak megsebeznek és megnyomorítanak” (Példabeszédek 15:4 TM). Amikor az élet nehéz, „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23). Ilyenkor a remény áthatol a kétségbeesésen, és az emberek elkezdik hinni, hogy tényleg van esélyük megtenni, elérni azt a dolgot. Sok megsebzett lélek jutott már túl a legmélyebb völgyön a biztató szavak ereje által. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24). Az embereket megsebzi az élet, a biztató szavak pedig gyógyítják őket. Egyetlen képeslap, e-mail, telefonhívás – a Biblia így nevezi őket: „mint az aranyalma ezüsttányéron” (Példabeszédek 25:11). Másodszor, szavaid megváltást hozhatnak. „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg” (Példabeszédek 11:30). Nyelved úgy tudod legjobban használni, ha Jézusról beszélsz. Nem kell őt védened, csak bemutatnod. „Életnek forrása az igaz ember szája…” (Példabeszédek 10:11). Életadó szavakat mondhatsz az elveszetteknek, és segíthetsz megváltoztatni múltjukat, jelenüket és jövőjüket. Szavaid abban is segíthetnek, hogy növekedjenek és érettebbé váljanak Istennel való kapcsolatukban. Igen: „Az igaznak az ajka sokakat vezet…” (Példabeszédek 10:21).

Egy nyolcgyermekes édesanya délután hazaérkezve azt vette észre, hogy szokatlanul nagy csend van. Benézett a nappaliba, és azt látta, hogy öt drágalátos gyermeke körben üldögél, és a valaha látott öt legaranyosabb bűzösborzzal játszik. Hirtelen felsikoltott: „Futás, gyerekek, futás!” Mindegyik gyermek megragadott egy bűzösborzot, és különböző irányba szertefutottak. Kiáltása nemhogy segített volna, de annyira megijesztette a gyerekeket, hogy a kicsik megnyomorgatták a náluk lévő borzokat, s azok kispriccelték bűzös váladékukat… Aznap megtanulta – bármi is történik, túl korai pánikolni! Nehéz gazdasági helyzetben a nyugalom és a pánik közötti különbség azon múlik, hogy kiben bízol. Ha megtettél mindent, amit tudtál, add át a dolgot Istennek – és ne vedd vissza! Olyan világban élünk, amely tele van félelemmel. Ha a főcímeket olvasod, és nem a Szentírást, ha a népszerű kereskedelmi rádiók mosdatlan szájú humorát hallgatod, ahelyett, hogy azokra figyelnél, akik erősítik hitedet, meg fogod tapasztalni, amiről Jézus így beszélt:
„Az emberek megdermednek a félelemtől…” (Lukács 21:26). Isten megváltott gyermekeként az Ő törvényei szerint, az ő védelme alatt élsz, és „az ő gazdagsága” (Filippi 4:19) lát el minden szükségessel. Íme, egy ígéret, melyre rá kell állnod: „…áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.” (Jeremiás 17:7-8) „Száraz esztendőben” ne ess pánikba, inkább bízz Istenben, hogy át fog rajta segíteni!

Dávid első Betsabétól született gyermeke csupán egyetlen hétig élt, aztán meghalt. Összetört szívvel, de a mennyben járó gondolatokkal Dávid így szólt: „…Én megyek majd őhozzá”. Amikor egy gyermek meghal, rengeteg kérdés támad. Például elsőnek ez: fogok vele találkozni a mennyben? Igen, Dávid története a megerősítés erre. Képzelj el egy pásztort, aki nyáját zöldebb legelőkre tereli. Az út egy folyón át vezet. A juhok csak bámulják, a félelem megbénítja őket. Ezért a pásztor felvesz egy kisbárányt, átviszi a túlsó partra, aztán leteszi a földre. A szülei először nagyon feldúltak, de végül leküzdik félelmüket, és hajlandóak követni a pásztort a vízen át, a túlparti dicsőséges találkozás érdekében. Gondold végig: ha az, amit a legértékesebbnek tartasz, odaát van, a jelenvaló világ vonzereje minden egyes nappal egyre csökken. Másodszor lehet, hogy azt kérdezzük: fel fogom őt ismerni a mennyben? Igen. A megdicsőülés hegyén a tanítványok felismerték Mózest és Illést, annak ellenére, hogy ők évszázadokkal azelőtt éltek. Vagy talán a mennyben kevesebbet fogunk tudni, mint amennyit itt e földön? Pál azt írja: „…akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is ismert az Isten” (1Korinthus 13:12). Harmadszor: a mennyben felnőttek lesznek? Harminchárom éves korában, élete virágjában Jézus meghalt, majd feltámadt, és felment a mennybe. János apostol azt írja, hogy amikor meglátjuk majd Őt, „…hasonlóvá leszünk hozzá…” (1János 3:2). Végül talán azt kérdezzük: Mit fognak csinálni a mennyben? A Biblia azt írja: „…szolgái szolgálnak néki” (Jelenések 22:3 Károli). Mondtad valaha magadban: „Bárcsak jobban tudnám csinálni”? A mennyben menni fog! Ott a legjobb formádat fogod hozni – egy örökkévalóságon át!

Amikor Izráel királyának egy jó haditervre volt szüksége, hogy legyőzhesse a szíriaiakat, Elizeus prófétához fordult, aki ezt mondta neki: „Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az Úr szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál! Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot.” (2Királyok 13:15-19) Mit kérsz ma Istentől? Hogy mentsen meg valakit, akit szeretsz? Hogy gondoskodjon az anyagi szükségeidről? Hogy segítsen megszabadulni egy rossz szokástól? Hogy sikert adjon munkádban? Fedezd fel, mit ígért neked Igéjében, használd az ígéreteket nyilakként! Célozd meg velük problémádat, lőj, lőj újra és újra, amíg Isten cselekedni nem fog érdekedben. Ennek a régi történetnek van egy fontos tanulsága: vannak olyan helyzetek az életben, amikor a hit és a kitartás nem csupán a győzelmedet határozzák meg, de a győzelem nagyságát is. Tehát célozz, lőj, lőj újra meg újra!

A világ legnagyszerűbb emberei közül soknak hatalmas kihívásokkal kellett szembenéznie, de győzni tudtak. Vegyünk például egy nyomorékot, és Sir Walter Scottot kapjuk. Zárjanak valakit börtönbe, ő lesz John Bunyan. Vegyünk valakit, aki nyomorúságos szegénységben nőtt fel, és Abraham Lincolnt találjuk. Tegyünk ki egy embert keserű vallásos előítéletnek, és Benjamin Disraelit kapjuk. Sújtson le valakire bénulás, ő Franklin Roosevelt. Jöjjön valaki a feketék társadalmából, súlyos faji előítéleteknek kitéve, és íme: Booker T. Washington, Harriet Tubman, Marian Anderson és George Washington Carver. Szülessen valaki egy elszegényedett olasz családba, ahol 18 gyermek közül egyedül marad életben, és Enrico Carusót találjuk. Vegyünk egy másik embert, aki náci koncentrációs táborok túlélőitől született, és négy éves korában deréktól lefelé megbénult – ő a páratlanul tehetséges hegedűművész: Itzhak Perlman. Nevezz egy diákot lassú eszűnek és szellemileg visszamaradottnak, mond, hogy ki kell rúgni az iskolából, belőle lesz Albert Einstein. Helen Keller siketen és vakon született, mégis a legjobb eredménnyel diplomázott, és óriási hatással volt a világra. Margaret Thatcher, Anglia első, és máig egyetlen női miniszterelnöke korábban apja boltja fölötti emeleten lakott. Gyermekkori otthonában nem volt folyó víz és vízvezeték. Golda Meir, Izrael első és máig egyetlen női miniszterelnöke, egy Milwaukeeból származó elvált nagymama volt. Mit tanítanak nekünk ezek az emberek? Hogy a siker nem a körülményeinktől függ, hanem attól, hogy felülkerekedjünk azokon. Ha Isten mellettünk áll, akkor képesek vagyunk erre! Pál volt az egyik legnagyobb ilyen győztes a világon; ő írta: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”

Andrew Murray írta: „Sok keresztyén tehernek, kötelességnek és nehéznek tartja, hogy egyedül legyen Istennel! Ez a legnagyobb akadálya keresztyén életünknek mindenben.” Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3). A választ, amit keresel, a térdeiden találod meg. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7). Az imádság olyan, mint a platinakártya, hozzáférést biztosít Isten bölcsességéhez és forrásaihoz. Pál írja: „…legyetek… az imádkozásban állhatatosak” (Róma 12:12). A II. világháború idején elfogtak egy katonát, aki a szálláshelyére próbált visszakúszni a közeli kiserdőből. Parancsnoka elé vitték, és megvádolták azzal, hogy az ellenséggel tart fent kapcsolatot. A katona azt mondta, hogy csak imádkozni ment az erdőbe. A parancsnoka ezt kérdezte: „Magának az a szokása, hogy órákig egyedül imádkozik?” „Igen, uram” – felelte a katona. „Akkor térdeljen le most rögtön, és imádkozzon” – ordította a tiszt – „mert még soha nem volt ekkora szüksége rá!” A katona letérdelt és olyan erővel imádkozott, hogy parancsnoka így kiáltott: „Elég, elmehet, hiszek magának! Ha nem lett volna olyan sokszor a gyakorlatokon, nem tudta volna ilyen jól csinálni a szemlén.” Az imádság nem pótkerék; nem számíthatsz arra, hogy elég, ha ott van a csomagtartódban, és majd használod, ha szükség lesz rá. Kitartónak, állhatatosnak kell lenned az imádságban. Másképp fogalmazva: légy állandó kapcsolatban Istennel!

Egy Afrikában szolgáló misszionárius család négyéves fia meglátott egy magazinban egy kis rózsaszín dinoszauruszt ábrázoló képet, és nagyon szeretett volna egyet. Édesanyja tudta, hogy lehetetlen ilyet beszerezni (az újság három évvel azelőtti volt), de a gyermek egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy Isten elintézi neki. Tíz hónappal később, karácsony estére csomag érkezett otthonról. Első pillantásra úgy tűnt, hogy mindenki talál benne magának valami különleges ajándékot – kivéve a négyéves kisfiút. Aztán döbbenten nézték, amit a doboz legalján találtak. A hölgynek, aki a csomagot küldte, fogalma sem volt arról, hogy Isten őt használja arra, hogy megválaszolja egy kisfiú imádságát. Mielőtt leragasztotta volna a dobozt, az utolsó pillanatban beledobott valamit, amit a szülők képtelenek lettek volna beszerezni – valami jelentéktelen dolgot, amiért egyetlen józan felnőtt sem imádkozott volna soha… egy kis rózsaszín műanyag brontoszauruszt, egy gyorsétterem reklámfiguráját!
Néha úgy érezzük, hogy ostobaság Istentől kis dolgokat kérni, pedig nem kellene így gondolnunk. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6). Istent életed minden apró részlete érdekli, ha valami neked fontos, az neki is fontos. A bibliai időkben két verebet lehetett venni egy fillérért (sőt akciós áron ötöt két fillérért!), Jézus mégis ezt mondta: „…és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (Máté 10:29-30). Ha megtanulsz bízni Istenben a kis dolgokban, akkor képes leszel bízni benne a nagy dolgokban is.

Jézus ezekkel a szavakkal indította tanítványait küldetésükre: „Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit” (Lukács 10:4). Figyelj meg három dolgot, amit hangsúlyozott:
1) „Ne vigyetek erszényt” – ne vásárolj össze mindent! Isten megáldja azokat, akik ezt mondják: „Minden fillért, ami több, mint amennyi szükségeim betöltésére elég, a Te céljaidra fogok felhasználni”. Képzeld el, milyen lesz Krisztus ítélőszéke előtt állni, ha gazdagságodat nem fektetted be, küldetésedet nem teljesítetted, és nem érted el, akiket tudtál volna Krisztus számára. Vajon mit mondhatsz akkor mentségedre?
2) „Ne vigyetek… tarisznyát” – semmi fölösleges csomag! Isten Igéje ezt mondja: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Bármi, ami képes felkelteni érdeklődésedet, befolyásolni tud, és bármi, ami tartósan leköti figyelmedet, uralni tud. Sátán retteg attól, hogy teljesíted megbízatásod, ezért harcolnod kell azért, hogy figyelmedet ne tudja elterelni.
3) „Ne is köszöntsetek senkit útközben” – ne pazarold az időt! Kérdőjelezz meg minden kapcsolatot, amely nem járul hozzá rendeltetésedhez. Pál ebben a dologban nagyon is egyértelműen fogalmazott: „…Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot…” (2Thesszalonika 3:14). Az idő már nagyon későre jár, és a szükség túl nagy. A régi időkben Amerika egyes földműveléssel foglalkozó államaiban az iskolák aratás idején néhány hétre bezártak, és mindenkinek ott kellett lennie, hogy segítsen begyűjteni a termést. Miért? Mert a várakozás ilyenkor azt jelenti, hogy már el is késtél!

Egyik oka annak, hogy Isten Bemerítő Jánost választotta Jézus útkészítőjéül az volt, hogy ő alázatos volt. Egyszerűen úgy mutatkozott be: „kiáltó hangja a pusztában” (Márk 1:3 NKJV), nincs fellengzős bevezetés, nincsenek hangzatos címek. Sok figyelemreméltó szent élt már János előtt is, Jézus mégis ezt mondta: „… asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Jánosnál…” (Máté 11:11 RSV). Jánosnak nem volt titkos terve vagy felfuvalkodott énje; üzenete ez volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). John Barnett mondja: „A büszkeség az Istennel való versengés bűne… ez önhitté, önteltté, önámítóvá, magabízóvá, elfogulttá, beképzeltté, önelégültté, énközpontúvá, önmagad körül forgóvá és öncélúvá tesz. Emiatt nem lehet rád számítani, mivel senki sem mondhatja meg neked, mit tegyél… szeretetlen leszel, hiszen nem fogsz áldozatot hozni másokért… taníthatatlan leszel, mert téged senki sem javíthat ki… versengő leszel, mert mindig megpróbálsz túltenni másokon. Az alázat azt jelenti, hogy nem mindig téged kell, hogy megkérdezzenek, nem mindig rád kell emlékeznie mindenkinek, és nem mindig fontos, hogy észrevegyenek… hanem te keresed, hogyan tudnál másoknak szolgálni.” Valaki megkérdezte Hudson Taylort: „Tudatában van annak, hogy Isten milyen nagyban támogatta önt a kínai misszióban? Nem hiszem, hogy lenne más ember, akit nagyobb megtiszteltetés ért.” Taylor így válaszolt: „Én nem így látom. Azt hiszem, Isten olyan valakit keresett, aki elég kicsi és elég gyenge ahhoz, hogy ha őt használja, akkor a dicsőség egyedül az Övé legyen… és engem talált.” A lényeg: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Péter 5:5). Tehát légy alázatos!

2007-ben, a leukémia ellen vívott harca után Roger Bennett zongorista és énekíró meghalt. Azt hitte, hogy már gyógyulóban van, ám a betegség még hevesebben tért vissza. Ezt írta weboldalára: „Ellenségünk pontosan úgy vadászik ránk, ahogy a Biblia írja: mint egy ordító oroszlán. Megbújik a bokrok között, várva a gyöngeség legapróbb jelére. Akkor lecsap. Nem fizikailag csapott le rám, ennél fontosabb részeimet támadta meg – az örömömet… a bizakodásomat… a reményemet. Minden gondolat, mellyel a menny felé fordultam, visszapattant, mintha csak hamisítvány lenne, ami nem ér egy vasat sem. Minden alkalommal, amikor megpróbáltam a dolog jó oldalát nézni, végül mindig a sötét jövőt láttam magam előtt. Aztán az ellenség bevetette leghatásosabb fegyverét: a kétséget. »Te keresztyénnek nevezed magad. Micsoda képmutató! Hiszen most jobban félsz, mint valaha… tele vagy kétségbeeséssel. Ennyit a hitedről, gospel-énekes* úr!« Elhittem mindent, amit mondott. Megpróbáltam mindent, amit csak ismertem, hogy kivonjam magam a hatása alól… Azt gondoltam, ha sikerül elaludnom, akkor elmúlik… de az óra úgy járt, akár egy lassított felvétel. Az elalvás még nagyon messze volt. Megpróbáltam belefeledkezni a Bibliába, de a szavak összemosódtak, és semmit sem értettem belőlük.” Aztán Bennett átélt egy isteni megvilágosodást, miközben a börtönben lévő Pálról és Szilászról gondolkodott. „Ők nem estek kétségbe” – írja. „Dicséreteket énekeltek, és ez lett fegyverükké. Ekkor egymás után eszembe jutottak a régi énekek, és elénekeltem őket üres szobámban. Nem volt nagyszerű előadás, de valószínűleg a legnagyobb erejű áldás, amit valaha is kaptam.” A zsoltáros ezt írta: „Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap” (Zsoltárok 71:8). Próbáld ki! Ez a haditerv mindig működik!
* gospel (angol szó, jelentése: evangélium) A 19. században afroamerikai vallásos környezetben kialakult zenei műfaj; élénk lüktetésű, tapssal és lábdobogással kísért ének, melynek szövege az evangéliumon alapul.

Egy régi képregényben Charlie Brown azt kérdezi barátjától, Linustól: „Mit tennél, ha úgy éreznéd, hogy senki sem szeret?” Linus így válaszol: „Megvizsgálnám, miben kellene fejlődnöm”. Mire Charlie: „Utálom ezt a választ!” Három oka van annak, amiért utáljuk ezt a választ, és szeretnénk az életet olyannak megőrizni, amilyen most: 1) Ha mindenünket rá kellett áldozni arra, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, nem örülünk annak, ha azt halljuk: „Indulj tovább!”. 2) Szokásaink formálnak minket. Kialakítunk szokásokat, aztán a szokásaink alakítanak minket. 3) A változás miatt bizonytalannak érezzük magunkat; mélyen belül attól félünk, hogy túl sokba kerülne nekünk. A Mount Everest csúcsának közelében van egy emléktábla, amin ez olvasható: „Mászás közben halt meg”. (Milyen nagyszerű, ha valakire így emlékeznek!) A növekedés olyan, mint a hegymászás. Ha növekedni akarsz, nem szabad megállnod útközben: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig” (Példabeszédek 4:18). Hogyan növekedünk, hogyan változunk? „Erőről erőre” jutva. Dr. Howard Hendricks teszi fel a lélek mélyét kutató kérdést tanítóknak Teaching to Change Lives [Az élet-változtatás tanítása] című könyvében: „Miben változtál mostanában? Mondjuk az elmúlt héten? Vagy a múlt hónapban? Tudnál egészen konkrétan fogalmazni? Vagy a válaszod mindig homályos lesz? Azt mondod, igen, növekedtél. Rendben – de miben? »Nos« – feleled – »mindenféle dolgokban«. Nagyszerű! Nevezz meg egyet! Hatékonyan tanítani csak az tud, aki maga is megváltozott. Ha többé már nem változol, többé nem tudsz vezetni sem.” Kérd ma Istent arra, hogy mutasson rá azokra a területekre, amelyekben változnod és növekedned kell!