Dávid első Betsabétól született gyermeke csupán egyetlen hétig élt, aztán meghalt. Összetört szívvel, de a mennyben járó gondolatokkal Dávid így szólt: „…Én megyek majd őhozzá”. Amikor egy gyermek meghal, rengeteg kérdés támad. Például elsőnek ez: fogok vele találkozni a mennyben? Igen, Dávid története a megerősítés erre. Képzelj el egy pásztort, aki nyáját zöldebb legelőkre tereli. Az út egy folyón át vezet. A juhok csak bámulják, a félelem megbénítja őket. Ezért a pásztor felvesz egy kisbárányt, átviszi a túlsó partra, aztán leteszi a földre. A szülei először nagyon feldúltak, de végül leküzdik félelmüket, és hajlandóak követni a pásztort a vízen át, a túlparti dicsőséges találkozás érdekében. Gondold végig: ha az, amit a legértékesebbnek tartasz, odaát van, a jelenvaló világ vonzereje minden egyes nappal egyre csökken. Másodszor lehet, hogy azt kérdezzük: fel fogom őt ismerni a mennyben? Igen. A megdicsőülés hegyén a tanítványok felismerték Mózest és Illést, annak ellenére, hogy ők évszázadokkal azelőtt éltek. Vagy talán a mennyben kevesebbet fogunk tudni, mint amennyit itt e földön? Pál azt írja: „…akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is ismert az Isten” (1Korinthus 13:12). Harmadszor: a mennyben felnőttek lesznek? Harminchárom éves korában, élete virágjában Jézus meghalt, majd feltámadt, és felment a mennybe. János apostol azt írja, hogy amikor meglátjuk majd Őt, „…hasonlóvá leszünk hozzá…” (1János 3:2). Végül talán azt kérdezzük: Mit fognak csinálni a mennyben? A Biblia azt írja: „…szolgái szolgálnak néki” (Jelenések 22:3 Károli). Mondtad valaha magadban: „Bárcsak jobban tudnám csinálni”? A mennyben menni fog! Ott a legjobb formádat fogod hozni – egy örökkévalóságon át!