Soha nem szabad felhagynod azzal, hogy feltedd a kérdést: „Van-e jobb mód rá?” Nem teheted meg, hogy imádkozol a fejlődésért, közben küzdesz a változás ellen. 1829-ben Martin Van Buren New York állam kormányzója levelet írt Andrew Jackson elnöknek, hogy figyelmeztesse a jövőt illetően: „Jackson Elnök Úr! A vasutak elterjedése fenyegeti az ország csatornarendszerét. Meg kell védenünk a csatornarendszert a következő okok miatt:
1) Ha a csatornai hajózást kiszorítja a vasút, annak komoly munkanélküliség lehet a következménye. Kapitányok, hajószakácsok, karbantartók és zsilipkezelők maradnak munka nélkül, nem is említve a farmereket, akik most abból élnek, hogy takarmányt termelnek a lovaknak.
2) A hajóácsok szenvedni fognak, az ostor- és lószerszámkészítők nyomorogni.
3) A csatornai hajózás elengedhetetlenül szükséges az Egyesült Államok védelmében. Anglia esetleges támadása esetén az Erie-csatorna maradna az egyetlen lehetőség, amelyen a modern hadviseléshez szükséges ellátmányt szállítani tudnánk. Mint azt bizonyára ön is jól tudja, Elnök Úr, a vasúti szerelvényeket a mozdony hatalmas, 15 mérföldes óránkénti sebességgel húzza [kb. 24 km/h], így veszélyezteti a testi épséget; ráadásul a földeket is telefújja füsttel, kiszálló szikráival felgyújtja a terményt, ráijeszt az állatokra, és megrémíti a nőket és gyermekeket. Biztos vagyok benne, hogy a Mindenható sohasem akarta, hogy az ember ilyen nyaktörő sebességgel utazzon.” Szegény Martin Van Buren mit gondolna, ha tudná, hogy 10 000 méter magasan repülünk, és 800 kilométer per órás sebességnél kávét kortyolgatunk, miközben a hordozható számítógépünkön pötyögünk? Isten a szerzője minden valódi haladásnak, ezért nem szabad soha felhagynunk a kérdésfelvetéssel: „Van-e jobb mód rá?”

Az élet olyan, mint egy labirintus, könnyű eltévedni benne. Minden irányból jön a nyomás, hogy másokat próbáljunk boldoggá tenni. Tanulmányozzuk a számunkra fontos embereket, és folyton azon tűnődünk, mit akarhatnak tőlünk, és hogyan adjuk azt meg nekik – mindeközben pedig elveszítjük önmagunkat. Meg kell állnod, és fel kell tenned a kérdést: „Kiért élek én? Miért teszem azt, amit teszek?” Pál azt írja: „…különböző ajándékaink vannak… használjuk azokat…” (Róma 12:6 AMP). Mire hívott el és készített fel Isten? Azok tudnak sikeresen önmaguk maradni, akik nem engedik, hogy más emberek irányítsák őket, mert Isten vezetésére hagyatkoznak. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8:14). Ne zaklasson fel, ha az emberek igényeket támasztanak feléd! Ez a te életed, te vagy felelős érte! A nyomást, amit most érzel, talán egyáltalán nem mások igényei okozzák, inkább abból a vágyadból ered, hogy mindenkinek meg akarsz felelni. Igen, vannak olyan idők, amikor mind megteszünk olyan dolgokat, amiket nem szívesen teszünk. Csak azért tesszük, mert szeretjük a másikat, és cselekedetünkkel megteremjük „a lélek gyümölcsét” (ld. Galata 5:22). Ez azonban nem olyan, mint amikor saját bizonytalanságérzetünk irányít, vagy más emberek végtelen kívánalmai. Amikor megpróbálsz mindenkinek mindent megadni, te magad közben elveszel. Sőt, ha mindent az emberek tetszésének elnyerése érdekében teszel, az Istentől való elfordulást kockáztatod. Itt az idő, hogy elkezdj így imádkozni: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Amikor pedig megmondja, hogy mit, akkor kötelezd el magad arra teljesen, nem törődve azzal, ki ért vele egyet, és ki nem!

Napjainkban a kétszülős háztartások csaknem fele egyesített család. Ha te is ilyen családban élsz, van néhány dolog, amit fontolóra kell venned. Először is, miden gyermek egyedi. A kisgyermekek könnyebben elfogadják a mostoha szülőt, mint a tizenévesek. A tekintély egy kamasznál már nem bír akkora súllyal. Hozzájuk bölcsen és nagylelkűen kell közeledni, míg egy totyogónak elsősorban táplálékra, gondoskodásra és biztonságérzetre van szüksége. Másodszor: alakíts ki új családi rendet! Minden családnak megvan a maga szokása: „a mi házunkban az a szokás, hogy…”. Ettől érzik a családtagok úgy, hogy egy bizalmi csoport részei. Az olyan dolgok, mint a gyülekezetbe járás, közös étkezések, közös játékok, vagy jóízű nevetések segítenek megalapozni a kötődés és összetartozás fontos érzését. Harmadszor: ne tiltsd meg a gyerekeidnek, hogy kapcsolatot ápoljanak biológiai szüleikkel!
A Biblia azt mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek…” (Máté 5:9). Ezért ne szóld le volt házastársadat a gyerekek előtt, és ne használd a gyerekeket üzengetésre! A kutatások megerősítik, hogy azok a gyerekek, akik mindkét szülőjükkel töltenek időt, könnyebben beilleszkednek. Ez annak a lehetőségét is csökkenti, hogy kereszttűzbe kerülnek, és megsérülnek. Végül: mindig munkálkodj a gyermekek javán! Mindig lesznek olyan ünnepek és események, amikor találkoznod vagy beszélned kell volt házastársaddal, szokj hozzá ehhez, a gyermekeid érdekében!
Szükségük van szeretetedre és megértésedre, különösen akkor, amikor az érzelmek felkavarodnak, és mindenki alkalmazkodni próbál. Légy tekintettel arra, ami korábban történt! Ne akard ráerőltetni senkire az idealizált elképzelésedet arról, milyennek kellene lennie egy családnak! Akár biológiailag, akár házasság által lettél szülő, ez érettséget kíván – nem is keveset. Utóirat: Ha eddig még nem imádkoztál, itt az ideje elkezdeni!

Ha férjként vagy feleségként egyesíteni próbálod (előző házasságból hozott) gyermekeiteket egy nagy boldog családdá, a házassági tanácsadó ad néhány hasznos tanácsot, amit jól teszel, ha megfogadsz. Amit mi romantikus boldogságnak nevezünk, gyermekeink az otthonuk feldúlásának látják. Ezért értsd meg, meg kell dolgoznod azért, hogy megoldhasd a problémákat, és bensőséges légkört alakíthass ki. Olvasd gyakran az első korinthusi levél 13. Részét, mert az erős családhoz a kulcs a szeretet! Gyakorolnod kell miden nap. Gyermekeid hangulatukat a tiedről mintázzák, ezért megterhelő és feszültséggel teli időszakokban is őrizd meg a szeretetteljes magatartást! Ne feledd, neked volt választásod, a gyerekeidnek nem. Ők nem kérték, hogy belekerüljenek ebbe a helyzetbe, ezért légy megértő, és erősítsd bennük a biztonságérzetet ebben a változásokkal teli időszakban. Ne várj azonnali megoldást! Légy realista azokat a kihívásokat illetően, melyek a két család egyesítésével járnak. Nincs olyan, hogy azonnali családias összetartozás és egyetértés. Időt vesz igénybe, míg az erős kötelék kialakul, és összetartja a családot, szóval: „Csak türelem!” Adj időt a múlt veszteségeinek meggyászolására! Jézus azt mondja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4). Szüleik második házasságának idejére gyermekeik már a harmadik családban élnek: saját biológiai családjukban, egyszülős családban, és most az egyesített családban.
Továbbá, ha a te saját gyermekeid nem élnek veled, te magad is veszteséget és hiányt élsz meg. Ha ezt nem vagy hajlandó tudomásul venni, az haragot és elidegenedést szül, ezért rendezd le a múltat, mielőtt a jövőt kezdenéd építeni!

Valamilyen személyes problémával küzdesz, azt gondolva, ha ezen túl leszel, minden rendbe jön? Nos, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Isten kegyelméből le tudod győzni a problémát. A rossz hír az, hogy mire túl leszel az adott gondon, egy másik már alig várja majd, hogy a helyébe lépjen. Valamin mindig dolgoznod kell. A lelki növekedés folyamatos munka. Ám nem hozza meg emberi erőfeszítés, önmagad kárhoztatása, vagy foggal-körömmel való küszködés. Az imával töltött idő eredményeként érkezik, úgy, ha engeded, hogy Isten Igéje minden nap megújítson. Amint egyetértesz Istennel, és elhiszed, hogy amit mond, az igaz, a változás automatikusan megtörténik. Elkezdesz másként gondolkodni, másként beszélni, másként cselekedni. Légy türelmes magadhoz, ez a változás fokozatosan megy végbe. Gondolnál arra, hogy valami nincs rendben a gyermekeddel, ha még nem tud tökéletesen járni rögtön az első próbálkozás alkalmával? Nem, sőt el vagy ragadtatva, ha csak egy lépést is tesz. Ha elesik, felveszed. Ha összepiszkolja közben a ruháját, tisztát adsz rá, és bátorítod, hogy próbálkozzon újra. Soha nem hagyod abba, hogy együtt dolgozz velük. Isten ugyanezt teszi velünk. Nem haragszik azért, mert még nem érkeztél meg; örül annak, hogy haladsz, és igyekszel az ösvényen maradni. Isten dolga arról gondoskodni, hogy a Szentlélek kormányozza életedet. Ha egyedül is képes lennél erre, nem lenne szükséged Rá. Így ahelyett, hogy folyton ostoroznád és hajszolnád magad, kezdj egyre jobban Istenre támaszkodni, és „erőről erőre” jutsz (Zsoltárok 84:8 Károli).

A próféta azt írja: „Atyáink… vétkeztek… nekünk kell hordanunk bűneik terhét” (Jeremiás siralmai 5:7) Szülők, nincs nagyobb felelősség, mint a tiétek! Bármilyen gyarlók és gyengék vagytok is, Isten csodálatos hatalmat adott kezetekbe: a következő generáció formálásának hatalmát. Az üzleti életben aratott siker vagy bukás jelentősége össze nem hasonlítható azzal, ha sikert érsz el, vagy kudarcot vallasz szülőként. Ha hibázol, gyakran a gyermekeid fizetik meg tévedéseid árát. Sokan csodáltuk áhítattal bölcsőben fekvő ártatlan gyermekünket, és így imádkoztunk: „Ó, Istenem, bárhol máshol hibázhatok, csak azt ne engedd, hogy ezt elrontsam!” Isten válaszol erre az imára, de ez tőled is elkötelezettséget kíván három területen.
Először: teljes elköteleződés gyermekeid felé. Ez azt jelenti, hogy ott vagy a futballmeccseken, a színházi előadásokon és társadalmi eseményeken akkor is, ha kimerült vagy; és részt veszel gyermeked lelki, érzelmi és tanulmányi fejlődésében.
Másodszor: feltétel nélküli elfogadás. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha nem azzá akarnak válni, amiben te reménykedtél, teljes szívvel támogasd őket abban, hogy azzá lehessenek, amire Isten tervezte őket!
Harmadszor: folyamatos biztatás. Akár nyernek, akár vesztenek, akár igazuk van, akár tévednek, akár jó híredet keltik, akár szégyent hoznak rád, te értsd meg, támogasd és bátorítsd őket, azzal, hogy hiszel az istentől kapott képességeikben, és tudatosítod bennük, hogy soha nem utasítod el kőket, bármi történik is. Mi van akkor, ha későn kaptál észbe, gyermeked élete kisiklott, és te tudod, hogy te rontottad el? Valld be az Úrnak, és nekik! Tudják, hogy elrontottad, de a gyermekek nagylelkűek a megbocsátásban! Kérd Istent, és hidd el, hogy Ő megváltoztat téged, és megváltoztatja őket is. Isten megígérte: „Kárpótollak azokért az évekért…” (Jóel 2:25), amelyeket a hibák és mulasztások megraboltak.

Izsák kivételezése idézte elő a rivalizálást két fia között. Néhány estben a rivalizálás természetes és egészséges, és általában kinőhető, de nem volt az Ézsau és Jákób esetében. Az idő az ő rivalizálásukat gyűlöletbe fordította. Hajlamosak vagyunk Ézsau haragját hibáztatni, de a testvére, Jákób sem volt ártatlan áldozat. Egyszer amikor Ézsau nagyon éhes volt, Jákób kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Később Ézsaunak adva ki magát, elorozta idős atyjuk prófétai áldását bátyja elől. Honnan származott ez a mérgező rivalizálás? Jó gyermek a rossz gyermek ellen? Nem igazán! „Izsák Ézsaut szerette.” Ézsau megkapta apja szeretetét, emiatt Jákob neheztelt rá, mert ő nem kapta azt meg, bármennyire akarta is, csak visszautasítást kapott. Jákob nem tudta megkapni apjától azt a szeretet, amely után sóvárgott, így azt ragadta meg, amit tudott: az elsőszülöttségi jogot és az áldást. Amikor megvonjuk szeretetünket gyermekinktől, önpusztítóvá válnak, hajszolni kezdenek minden szeretet-pótlékot, amit meg tudnak szerezni tőlünk vagy más forrásból. Jákób nem született rossz fiúnak. Izsák szeretetének kudarca és kivételezése Ézsau felé okozta azt, hogy Jákób visszautasítottnak érezte magát, és meggyűlölte bátyját, mert őt vélte problémái okozójának. Ézsau sem született rossznak. Anyja, Rebeka viszont Jákóbot szerette, és segített neki kifőzni, hogyan lopják el az áldást. Jákóbot nem szerette az apja, Ézsaut nem szerette az anyja. A szülők nem egy oldalon álltak. Kivételezésük egyik fiukat száműzötté tette, a másikat egész életére kudarcra programozta. Szülők, jól fontoljátok meg, mekkora hatalmatok van gyermekeitek életének formálására!

Az ítélet a következő: Kiderült, hogy gyermekeid viselkedése többet mond el szülői képességeidről, mint a génjeikről. Ézsau és Jákob története tökéletes példája a kivételezésnek, a testvérféltékenységnek, a feltételes szeretetnek és a szülői kudarcoknak (1Mózes 25-28 részek). Az ikrek úgy különböznek egymástól akár a tűz és a víz. Ézsau természetkedvelő sportember, míg Jákob egy csendes, visszahúzódó, érzékeny típus. Az ennyire eltérő személyiségek nagy kihívás elé állítják szülői képességeinket. Ám a döntő különbség nem a fiúk között volt, hanem a szülők között, és a szülök és gyermekeik között. Izsák és Rebeka, mint szülők nem voltak egységben, és nem szerettek feltétel nélkül! „Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad”. Ez volt a döntő pont családjuk működésképtelenségében! Az apa szeretete feltételeken múlt. Ha Ézsau finom vadhúst hozott haza, akkor az apja szerette. Alapjában véve háromféle szeretet van: szeretlek, ha betöltöd a szükségeimet; szeretlek, mert betöltötted a szükségeimet; és szeretlek mindennek ellenére, semmit sem várva tőled – ilyen az Isten szeretete, ilyen szeretetre van szüksége minden gyermeknek a szüleitől. Az önző szülői szeretet azt kívánja a gyermektől, hogy folyamatosan bizonyítsa, méltó szülei szeretetére. Izsák csak akkor és azért szerette Ézsaut, ha fia betöltötte igényeit. De a feltételes szeretet olyan, mint a feltételes szabadlábra helyezés. Csak átmeneti jóváhagyás, kiérdemelt kedvezmény, ami miatt a gyermek folyamatosan azt érzi: „ha nem azt teszem, amit te akarsz, és nem az vagyok, akit te akarsz, akkor el fogsz utasítani”. Mindez bizonytalanságot, alkalmatlanság érzetet, aggodalmat, hazudozást, depressziót, önpusztító gondolatokat szül a gyermekben. Az osztályzatoknak, kinézetnek, talentumoknak és képességeknek semmi köze a szeretethez. Talán ellentmondásnak tűnik, de a gyermeked teljesítménye és viselkedése jelentősen javulni fog, ha tudja, hogy feltétel nélkül szeretik.

Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod, hogyan legyél bátor. Nem goromba vagy érzéketlen, hanem bátor – mert Isten néha olyan dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még elfogadhatónak találnak, kockáztatod, hogy elutasítanak. Hát legyen! Nem engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitől, amiről tudod, hogy Isten azt akarja tőled. A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben elviselhetővé válik, ha nem felejted el, hogy végül „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek”(Róma 14:12). A kritika sérti az embert. De ha sikert akarsz elérni az életben, fel kell venned Pál apostol magatartását. „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az.” (1Korinthus 4:3-4) A szilárd emberek képesek kezelni, hogy ők az egyetlenek, akik egy bizonyos dolgot tesznek. Ők megengedhetik másoknak is a hasonló választást, mert tudják, hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra, hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat. Ahhoz, hogy ne úgy kelljen megvénülnöd, hogy úgy érzed, mintha valahol elvesztél volna az úton, és sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bátornak kell lenned.

Mivel manapság az emberek hosszabb ideig élnek, sokunk gondoskodik beteg és idős családtagjairól. De ki gondoskodik a gondozókról? Ki tölti be az ő szükségeiket? Ha te gondozó vagy, íme, néhány dolog, amit meg kell tanulnod megtenni magadért. Először is: kérj segítséget! John Donne írta: „Senki sem egy különálló sziget”. Először talán furcsa érzés, és nehezedre esik segítséget kérni, mégis tedd meg, és jobban fogod érezni magad! Kezdd azzal, hogy összeállítod azon területek listáját, ahol a szeretted segítségre szorul. Fogalmazz konkrétan: házimunkák, közlekedés, személyes pénzügyek, fürdetés, öltöztetés, egyebek. Ha nemet mondanak, ne vedd személyeskedésnek, fordulj máshoz, keresgélj másfelé! Vannak emberek körülötted, akik csak arra várnak, hogy megkérjék őket, emberek, akik örömüket lelik a szolgálatban. Másodszor: maradj kapcsolatban! Ne te akard feltalálni a spanyolviaszt! Használd ki az egyház, a közösségi programok, támogató csoportok, nyugdíjas központok és az internet adta lehetőségeket! Vond be a családodat, a barátaidat és a szomszédaidat is! A Biblia azt mondja: „Az egyedülálló ember legyőzhető… ha ketten vállvetve állnak, győzni tudnak. Három még jobb…”(Prédikátor 4:12 NLT). Harmadszor: ne feledd, te is csak ember vagy! Isten tudja ezt. Ne érezd tehát rosszul magad azért, mert rosszul érzed magad. Isten „irgalmas… hiszen tudja hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk”(Zsoltárok 103:13-14). Ha más valaki szükségleteire összpontosítasz, és kizárod a saját szükségleteidet, az nemeslelkűnek tűnhet, de ugyanakkor bűntudathoz, haraghoz, depresszióhoz és kiégéshez vezet. Érzéseid befolyásolják fizikai állapotodat, ezért engedd meg magadnak, hogy érezd, megéld őket, nemcsak azért, mert ez egészségesen tart, hanem azért is, mert ez teszi lehetővé, hogy együtt tudj érezni másokkal, és továbbra is gondoskodni tudj róluk.

Talán sokkolóan hat rád, de az Élet Könyvébe, nem jegyzik fel a felekezeti hovatartozásodat a neved mellé. A mennyben nincsenek vallási címkék. Ha valakinek megvan a joga, hogy Jézust Úrnak szólítsa, neked úgy kell kezelned, mint testvéredet, függetlenül attól, milyen gyülekezetbe jár. Mind vérrokonok vagyunk – Jézus vére által. Mint hívőknek, a Biblia ezt mondja nekünk: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). Figyeld meg: Isten nem azt mondta nekünk, hogy teremtsünk egységet, hanem, hogy őrizzük azt meg. Elmo Phillips, a komikus mesélte sokszor ezt a történetet: „Nemrég találkoztam egy emberrel, és a beszélgetésünk során megkérdeztem tőle, hogy katolikus-e vagy protestáns? »Protestáns« – válaszolta új ismerősöm. »Én is« – mondtam erre. Majd tovább kérdeztem: »Melyik felekezet?« »Baptista« – felelte ő. »Én is« – örültem meg neki. »Északi vagy déli baptista?« »Északi« – válaszolt. »Én is!« – kiáltottam. És így folytattuk tovább. Végül azt kérdeztem: »A Nagy Tavak Régiójához tartozó északi konzervatív fundamentalista baptista az 1879-es közgyűlés szerint, vagy A Nagy Tavak Régiójához tartozó északi konzervatív fundamentalista baptista az 1912-es közgyűlés szerint?« »A Nagy Tavak Régiójához tartozó északi konzervatív fundamentalista baptista az 1912-es közgyűlés szerint« – válaszolta. »Halj meg, eretnek!« – mondtam erre én.” Komolyra fordítva a szót: tudod miért imádkozott Jézus? „...hogy mindnyájan egyek legyenek… hogy elhiggye a világ…” A megosztott egyház sérült és gyenge egyház. Gondoltál-e már valaha arra, mi történne, ha levetnénk címkéinket és valódi tartalmunkat tennénk a kirakatba? Talán nem lenne szükségünk figyelemfelkeltő jelekre az ajtókon, hogy embereket vonzzunk, mert vonzaná őket a bent lévők szeretete. Érdemes elgondolkodni rajta, ugye?

Az Istenbe vetett hit nem mentesít az élet megpróbáltatásaitól, hanem megtart téged a próbák idején, és te magad erősebb leszel éppen általuk. A próbák különböző területeken érnek, mint például a betegség, munkanélküliség, kapcsolati problémák és személyes kihívások. A próbák időzítése különböző, néhányuk csak rövid ideig tart, mások egész életen át. A viharokhoz hasonlóan a hevességük is különböző. De a legtöbb próbában van egy közös pont – mind eléri, hogy ezt mondd: „Bárcsak érteném, miért történik mindez!” A Biblia két igével válaszol erre a kérdésre: „Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsoltárok 34:20). „…most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre”(1Péter 1:6-7). Isten nem a Télapó vagy a házmester.
Nem az a dolga, hogy megadjon mindent, amit szeretnél, pontosan akkor, amikor akarod. Igen, Isten megígérte, hogy megáld téged, de amikor arra összpontosítasz, amid van, vagy amit kapni akarsz, tulajdonképpen megkérdőjelezed azok hitét, akiknek kevesebbjük van, mint neked. Ez nagy hiba! Isten ígéreteit igényelni nem azt jelenti, hogy megmenekülünk a viszontagságok elől. Egyáltalán ki mondott neked ilyet? Biztosan nem Isten. Az ő igéje azt mondja: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket”(1Péter 4:12). Az igazi kiforrottság gyakran fájdalmas tűzpróbában gyökerezik. Az igazság az, hogy nem tudod meg, milyen erős a hited, amíg tűzpróbába nem kerül.

Ahhoz, hogy jól kijöhessünk egymással, nem elég csupán az alkalmazkodás, együttműködésre van szükség. Ezért tégy meg mindent azért, hogy értékelni tudd a másik ember érzéseit! Soha ne próbálj valakivel úgy beszélgetni, hogy az érzéseit figyelmen kívül hagyod! Figyelj rá anélkül, hogy védekező lennél, bólints, ha megérted – még ha nem is értesz egyet! Az érzések nem mindig valóságosak vagy logikusak, de ha nem veszel róluk tudomást, nem jutsz sehová. A zsoltáros azt mondja: „Amikor fájdalmas érzéseket éltem meg… akkor ostoba és bolond módon viselkedtem” (Zsoltárok 73:21-22 GNT) Mind rosszul viseljük, ha megsértenek, ilyenkor gyakran helytelenül cselekszünk. De Salamon azt mondja: „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11) Ha hajlandó vagy átérezni a másik ember érzéseit, azzal ezt jelzed neki: „A kapcsolatunk többet ér nekem, mint amennyire a nézeteltéréseink számítanak; te számítasz nekem”. Igen, áldozathozatalt kíván, elviselni a másik ember haragját, különösen akkor, ha alaptalan. De ne feledd, ezt tette Jézus is érted! Ahhoz, hogy jól ki tudj jönni a másokkal, be kell ismerned a saját részed. Jézus azt mondta: „…vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:5). Mindannyiunknak vannak vakfoltjai (olyan területek, amiket nem tudunk belátni), ezért keress egy barátot, aki segít mérlegelni a hozzáállásodat és cselekedeteidet, mielőtt a másik érintett féllel találkozol.
Kérdezd meg Istentől: „Én is része vagyok a problémának? Lehet, hogy nem látom valósághűen a problémát, érzéketlen vagyok, vagy esetleg túl érzékeny?” A bűnvallás hatalmas erejű eszköz. Ha be tudod ismerni saját hibáidat, az hatástalanítja a másik ember haragját, mert azt várta, hogy védekezni fogsz. Ne mentegetőzz, ne hibáztass mást, csak ismerd be a magad részét! Azt mondod, ez nagyon nehéz. Igen, de Isten „…nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Korinthus 5:18).

Ha komolyan gondolod, hogy helyre akarsz állítani egy tönkrement kapcsolatot, mielőtt a másik személlyel beszélnél, beszélj Istennel! Ő meg tudja változtatni a másik ember szívét, a te szívedet vagy mindkettőtök szívét. Csodálatos, hogy mennyire másképpen érzed magad, ha imádkoztál. A konfliktusok gyakran a kielégítetlen szükségletekből erednek. Valahányszor egy emberi lénytől várod, hogy elégítsen ki olyan szükséglelet, melyet csak Isten tud, nagy bajban vagy. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? … Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem [Istentől] kéritek.” (Jakab 4:1-2 NIV). Ahelyett, hogy Istenre tekintenénk, az emberekre tekintünk, és haragosak leszünk, ha cserbenhagynak minket. Isten azt kérdezi: „Miért nem hozzám jössz először?” Tégy meg mindent azért, hogy négyszemközt tudj beszélni az illetővel! Még akkor is, ha téged sértettek meg, Isten elvárja tőled, hogy te tedd meg az első lépést. „…menj el, békülj ki előbb atyádfiával…” (Máté 5:24).
Azt mondjuk: „majd az idő begyógyítja”. Nem feltétlenül! Időnként pontosan ez a hozzáállás okozza, hogy a sebek fekélyekké válnak. Vedd kezedbe a helyzetet és csökkentsd a károkat! Ráadásul a keserűség csak árt Istennel való kapcsolatodnak, emiatt maradnak imáid megválaszolatlanok (ld. 1Péter 3:7). Jób barátai emlékeztették őt: „Haragoddal csak magadnak ártasz…” (Jób 18:4 GNT). Ne feledd, hogy az időzítés a legfontosabb. Ne akkor próbáld helyrehozni a kapcsolatot, ha fáradt vagy, sietsz, vagy ha megzavarhatnak. Ne vedd félvállról ezt a helyzetet! Az idő és energia, amit hajlandó vagy ráfordítani a helyreállításra, azt jelzik, mennyire értékes neked ez a kapcsolat. Tehát olyankor fogj hozzá, amikor mindketten a legjobb formában vagytok! Azt mondod: „nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok rá”. Dehogynem! „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Korinthus 5:18)

Egy nő hajtott végig egy vidéki úton a fülledt, meleg időben, amikor elhaladt egy idős férfi mellett, aki a defektes gumiját próbálta kicserélni. Ha egy nő egyedül van, nem lehet elég óvatos – gondolta magában –, de azért remélte, hogy valaki megáll majd segíteni. Amikor senki nem állt meg, visszament. Az idős férfit elgyengülten és verejtékben fürödve találta. „Köszönöm” – suttogta az idős úr – „Imádkoztam, hogy álljon meg valaki.” A nő segítségért telefonált, és megvárta az öregúrral, míg a segítség megérkezett. Az öreg bemutatkozott: Bill Krumweide volt a neve. Beszélt a családjáról, és a hobbijáról, hogy régiségnek számító földművelő eszközöket gyűjt. Felajánlotta, hogy fizet a hölgynek a segítségéért, de „az irgalmas szamaritánus” azt mondta: „elég az a tudat, hogy válasz vagyok egy imára”. Tíz évvel később ugyanez a hölgy aggódott idős édesapja miatt, aki nem tudott többé gondoskodni a családi farmról. Amikor egy önkéntes szervezetet hívott segítségül, négy férfi érkezett komoly felszerelésekkel, és három nap alatt elültették a terményt. Az egyik férfi ismerősnek tűnt, és amikor bemutatkozott, a nő rájött miért. Kiderült, hogy ő az idős férfi fia, ifjabb Bill Krumweide. „Köszönöm, hogy segített apámnak akkor, sok évvel azelőtt” – mondta. „Én tartozom hálával önnek” – válaszolta a nő. „Csodálatos, ahogyan egy kis kedvességet követ egy másik, és összeköti családjainkat a hála kötelékével. És az egész egy idős ember imájával kezdődött.” Ki mint vet, úgy arat: „…aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint” (Példabeszédek 24:12). Nem légüres térben élsz. A Biblia azt mondja: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8).

Isten vezetése szerint élni, ehhez bátorság kell. Nem könnyű „feltörni az ugart”, és felülemelkedni azokon a korlátokon, melyeket mások állítottak fel neked. Amikor ezt teszed, rosszalló tekintetekkel kell szembenézned. Jézusnak is kellett. Amikor a falubeliek, akik között felnőtt, azt mondták: „Hát nem az ács fia ez?” (Máté 13:55), valójában ezt mondták: „Maradjon csak a szerszámai mellett!” Ha neked is ezt mondják, ne figyelj rájuk! „… mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róma 14: 12). A végső értékelés alkalmával rá fogsz jönni, nem csak az a rossz, ha ítélkező vagy másokkal, hanem az is, ha engeded, hogy mások véleménye befolyásoljon. „De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.” Ahhoz, hogy Isten vezetését követni tudd, bizonyosnak kell lenned abban, hogy ő szeret téged hiányosságaid ellenére is; hogy határozott terve van az életedre; hogy képes vagy meghallani hangját és neked szóló útmutatását; és hogy bármit kér is tőled, képessé is tesz annak elvégzésére. Ha egyszer meghallottad, mit mondott neked Isten, légy elszánt! Az értékes dolgok sosem jönnek könnyen. Ha érzed, hogy gyengülsz, kérj Istentől elszántságot, és Ő ad neked Szentlelke által. Ha kétségek között érzed magad, menj vissza, és kérdezd meg magadtól, mit mondott Isten a legelején – és ragaszkodj ahhoz! Ne indítson másik irányba aggodalmad, csüggedésed vagy mások véleménye. Emlékeztesd magad arra, hogy megvan benned mindaz, ami annak eléréséhez kell, amire Isten hívott el! Ha Jézust életed urává tetted, az ő elszántsága kísér – mert Ő él benned.

Falat építettél magad köré azt mondva: „senki sem tud megbántani, ha nem engedem magamhoz közel”? Nem fog működni. A fal, amit azért építettél, hogy távol tarts másokat, téged fog bezárni. Az Úr akar a védelmeződ lenni, de nem tud, ha te próbálod megvédeni magadat. Isten nem azt ígérte, hogy sosem fog bántás érni, de azt megígérte, hogy meggyógyít, ha hozzá fordulsz ahelyett, hogy megpróbálnál mindent egyedül megoldani. Ha falakat építettél magad körül félelemből, le kell rombolnod azokat hit által. Menj Jézushoz minden egyes régi sebeddel, és ő meggyógyít. Ha valaki megbánt, ne engedd, hogy a seb elmérgesedjen, inkább vidd az Úr elé imában, és engedd, hogy kezelje azt a maga módján, nem a te módszereid szerint. Olvasd el, mit mondott Isten az ő népének, és fogadd azt neked szóló ígéretként! „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik.” (Jeremiás 30:17). Nem csupán túl fogod élni ezt a sebesülést, de erősebb is leszel általa, és képes leszel másokat is szolgálni. „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.” (2Korintus 1:3-4). Tehát rombold le azokat a falakat!

Frank Laubach élete akkor kezdett darabokra esni, amikor elutasították a Fülöp-szigeteken élő maranao néppel kapcsolatos terveit. Aztán elveszítette három gyermekét maláriában, felesége pedig egyetlen megmaradt gyermekükkel elköltözött. Kétségbeesésében Laubach felmászott egy hegyre, hogy Istent keresse. Azt írja: „A szám elkezdett mozogni, és úgy tűnt, az Úr szól: »Azért vallottál kudarcot, mert nem szeretted ezeket az embereket igazán. Felsőbbrendűnek érzed magad… mert fehér vagy. Felejtsd el a bőröd színét, csak arra gondolj, mennyire szeretem őket, és ők felelni fognak.« Azt válaszoltam: »Istenem, nem tudom, Te beszélsz-e a számon keresztül, de azt tudom, hogy ez az igazság. A tervem minden része darabokra hullott. Vezess engem ki önmagamból, végy birtokodba, te gondolkodj az én fejemben!«” Azon a napon Laubach az élet mellett döntött – figyelni kezdett Isten jelenlétére. Két dologról ír: kettős látás – „úgy látni másokat, ahogy Isten látja, és nem olyannak, amilyenek”; és problémamegoldás – „Tisztábban fogsz gondolkodni, ha bevonod az Urat. Étkezések idején tegyél még egy széket az asztalodhoz, hogy emlékeztessen: ő mindig jelen van.
Tegyél ki egy képet Jézusról, vagy egy igeverset, olyan helyre, ahol láthatod, mielőtt elalszol, és amikor felébredsz. Számíts rá, ez adja meg az alaphangot a napodhoz.” Az egyik angol bibliafordítás [New Living Translation] így adja vissza a zsoltáros szavait: „Tudom, hogy az Úr mindig velem van. Nem tántorodom meg, mert itt van közvetlenül mellettem.” (Zsoltárok 16: 8 NLT). Amire figyelsz, az válik az életedben uralkodó hatássá. Frank Laubach könyveket írt, irodalmi kampányokat vezetett, és királyok, elnökök tanácsadója lett; de legnagyobb teljesítménye, hogy megtanult Jézusra figyelni.

Sokan kapnak ragadványneveket. Ronald Reagen azért nyerte el a „Nagy Kommunikátor” nevet, mert tehetséges szónok volt. Earvin Johnsonból azért lett Magic [Varázslatos] Johnson, mert csodálatosan bánt a kosárlabdával. A ciprusi József azért Barnabás néven vált ismerté, mert bármerre ment „… bátorította mindnyájukat”. Mekkora bizonyságtétel! A Szentírás azt mondja: „József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé” (ApCsel 4:36-37). Aztán „Amikor megérkezett… bátorította mindnyájukat, hogy… maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel…” (ApCsel 11:23-24). Barnabás elkísérte Pált missziói útjára, és bárhová mentek, a buzdítás lelke kiragyogott belőle: „…visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket…” (ApCsel 14:21-22). Korábban, „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz…” (ApCsel 9:26-27). Barnabás volt az, aki arra buzdította őket, hogy fogadják el Pált, és munkálkodjanak együtt vele, mint testvérükkel a Krisztusban. Amikor János Márk egy nyilvánvaló kudarca miatt Pál nem akarta, hogy magukkal vigyék őt, Barnabás adott neki egy második esélyt. Később Pál beismerte, hogy milyen nagyszerű segítség János Márk. Valóban, végül ő írta meg Márk evangéliumát, de Barnabás buzdítása nélkül ez talán nem történhetett volna meg.

Folyton a boldogságot keressük, de rossz módon. Úgy próbáljuk megtalálni, hogy kapni akarunk, ahelyett, hogy adnánk. A szeretetnek adnia kell, hiszen a szeretet természete az adás: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk »áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként«” (Efezus 5:2). Figyeld meg a következő szavakat: „önmagát adta” és „áldozati ajándékul”. A szeretet lényege önmagad odaadása és feláldozása mások szükségeinek betöltésére – legyenek azok akár fizikai, akár lelki szükségletek. Vannak, akik annyira vallásosak, hogy nem látnak értéket a mindennapi emberi szükségek kielégítésében. Az Isten iránti szeretet a gyökér; a mások iránti szeretet a gyümölcs, mely megmutatkozik a bátorításban, türelemben, kedvességben, udvariasságban, alázatban, önzetlenségben, vidám lelkületben, szelídségben és őszinteségben (ld. Galata 5:22). Szorgalmasan keresnünk kell a módját, hogy szeretetünket kimutassuk, különösen a kis dolgokban. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül [elveszti erejét, minőségét], mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté 5:13). A só olyan, mint a szeretet; gyógyít, tisztít, tartósít és ízt ad az életnek, de semmi haszna, ha csak a sótartóban van, és nem szórják szét. Az igazság az, hogy az élet szeretet nélkül ízetlen. Nagylelkű tetteket is lehet kötelességből tenni, de ha szeretet nélkül tesszük, üresek maradunk. A szeretet az élet energiája, ez kell, hogy okot adjon minden reggel arra, hogy felkeljünk. Minden nap izgalmas és jelentőségteljes lehet, ha Isten ügynökeinek tartjuk magunkat, akik arra várnak, hogy sót szórjanak az ízetlen életekbe, akikkel találkoznak. Tehát tartsd készenlétben a sószórót!

Isten az első akar lenni életünkben! Ha nem az, akkor a dolgok nem fognak a számunkra jól alakulni. Ahelyett, hogy áldást kérnél a terveidre, kérj Istentől olyan terveket, amelyeket meg tud áldani! Jézus tudott igent mondani bizonyos dolgokra, és nemet másokra, mert ő napjait Isten napirendje szerint élte. Tudsz mutatni akár csak egy olyan pillanatot életében, amikor túlfeszített vagy összezavarodott volt? Nem, mert amikor konfliktus támadt, ő ezt mondta: „mindig azt teszem, ami neki [Istennek] kedves” (János 8:29). Azért tudta ezt mondani, mert időt fordított arra, hogy Atyjával tanácskozzon. Meddig hagyod még, hogy százegy felé rángassanak? Semmi sem fog megváltozni, amíg el nem határozod, hogy megadod Istennek, amit megkíván – az „első termés áldozatát”. A napodnak ne azt a részét add neki, amikor már nyúzott vagy, nem tudsz világosan gondolkodni, sőt alig tudod nyitva tartani a szemed; add neki a napod legjobb részét! Így fog kiderülni, mi az, ami igazán fontos számodra. Az öltözködéstől a napirended összeállításáig mindenben kérd őt, hogy segítsen olyan döntést hozni, ami őt dicsőíti. Ahogy egyre jobban és jobban tudatában leszel jelenlétének, nem fogod tudni beskatulyázni őt. A hétköznapi események megszentelődnek, mert ő is ott van bennük. Kérd hát arra, hogy irányítson döntéseidben, és adjon erőt azokhoz a feladatokhoz, melyeket el kell végezned. Tedd őt minden cselekedetedben első helyre, és ő megmutatja neked az ösvényt, ami a békességhez vezet. Kövesd a Szentlélek vezetését pillanatról-pillanatra, így örömmel telik meg minden napod.

Az életben mindig történik valami. Ha megoldod az egyik problémát, már egy másik vár arra, hogy elfoglalja az előző helyét. Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33). Figyelj meg két dolgot abban, amit mondott!
Először: „bennem békességetek lesz”;
másodszor: „a világban nyomorúságotok van”. Isten békéje csak akkor lesz bizonyossággá, ha hallgatsz mindarra és engedelmeskedsz mindannak, amit Jézus mondott. A zsoltáros ezt írta: „Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké [hallgatni, befogadni, szeretni, és engedelmeskedni neki]. Tágas téren járok [szabadságban és könnyedén], ha a te utasításodat keresem [kutatom, kétségbeesetten szükségem van rá] (Zsoltárok 119:44-45 AMP). Két szó külön is figyelemre érdemes ebben az igében. Az első a „kutatom”, ami azt jelenti, hogy keresem és meg akarom találni az igazságot. A másik a „szükség van rá”, ami azt jelenti, hogy annak alapelvei szerint élek minden nap. Csak akkor tudsz „tágas téren” – szabadságban és könnyedén – járni, ha ezt a két dolgot megteszed. Az életed nem lesz frusztráló, örömöd lesz körülményeid ellenére is, és nem az utolsó, hanem az első dolgod lesz, hogy Istentől tanácsot kérj. Ha tehát ma elvesztetted a békességedet, kérdezd meg magadtól: „Isten Igéje szerint járok?” Az engedelmesség nyugalmat ad: „Mi, akik hiszünk [ragaszkodunk Istenhez, bízunk benne, és számítunk rá], bemegyünk abba a nyugalomba…” (Zsidók 4:3). Amint elkezdesz engedelmeskedni Isten Igéjének, „tágas térre” jutsz. Ő azt akarja, hogy ma is így élj.

Mi soha nem birtoklunk igazán semmit, csupán kölcsönbe kaptuk. Bármi is az, már Isten tulajdona volt, mielőtt mi világra jöttünk, és másnak fogja kölcsönadni, ha eltávozunk innen. Önző kultúránk azt mondja: „Ha nem az enyém, miért viseljem gondját?” Azok, akik megértik Isten akaratát, magasabb mérce szerint élnek. Ők azt mondják: „Ez Isten tulajdona, ezért még jobban kell rá vigyáznom!” Isten országában „a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1Korinthus 4:2). Ennek szemléltetésére mondta el Jézus annak az üzletembernek a történetét, aki vagyonát szolgáira bízta, amíg ő távol volt. Amikor hazaérkezett, így értékelte és jutalmazta őket: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:21). Ha a legtöbbet hozod ki abból, amit Isten neked adott, Ő három dolgot ígér neked jutalmul.
Először dicséretet kapsz: „Jól van, jó és hű szolgám!”
Másodszor előléptetést: „sokat bízok rád ezután”.
Végül fényes ünnepléssel tisztel meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!” Sokaknak közülünk a pénz a legnagyobb próbatétel. Jézus ezt így fogalmazza meg: „Ha tehát a hamis mammonon [a földi gazdagságon] nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit [a mennyei kincseket]?” (Lukács 16:11 NLT). Egyenes arányosság van aközött, hogyan használod a pénzed, és az életminőséged között. A kérdés tehát ez: lehet, hogy az, ahogyan a pénzeddel bánsz, akadálya annak, hogy Isten még többel áldjon meg?

Minden sikertörténet úgy kezdődik, hogy valaki megtesz egy kis lépést, vagy elvet egy kis magot, és általában ez minden, amije van abban a pillanatban. Egyszerűen fogalmazva: minden nagy dolog valami kis dologgal kezdődik. Ha nem vagy hajlandó kicsiben kezdeni, egyáltalán nem fogod tudni elkezdeni! A szolga, aki újra meg újra azt mondta Illésnek, hogy nem történik semmi, végül meglátott valamit. Csupán egy kicsike felhő volt, de nagy lehetőségek rejlettek benne. Isten szeret olyan dolgokat használni, amiről mi azt hisszük, hogy jelentéktelen. Felhasználta egy fiú uzsonnáját, hogy ezreket jóllakasson, felhasznált egy parittyát, hogy leterítsen egy óriást, egy maréknyi sarat, hogy visszaadja egy ember szeme világát. Egy jelentéktelen állást, egy kevés pénzt vagy egy kis ötletet is fel tud használni, hogy megáldjon téged. A kis felhők jelzik, hogy mi fog történni; ilyen csatornákat választott Isten. Amikor Isten megígér valamit, nincs szüksége valami nagy dologra ahhoz, hogy megtörténjen. Gyakran előfordul, hogy egy olyan változás, ami sokakra van hatással, egyetlen emberrel kezdődik. Legyen az Eszter vagy Pál, Teréz anya vagy Billy Graham, Istennek csupán egyetlen emberre van szüksége, aki hisz Benne, és mer lépni az Ő Igéjében bízva.
Amikor Isten kiárasztja rád áldását, három dolgot fogsz látni.
Először: hogy a te problémád csupán lehetőség számára, hogy „…megmutassa erejét, mely a te érdekedben munkálkodik…” (2Krónika 16:9 NKJV).
Másodszor, hogy ereje a te erőtlenséged által ér célhoz (ld. 2Korinthus 12:9).
Harmadszor, hogy eljuthatsz oda, ahol elkezdesz hálát adni Istennek ellenségeidért, mert Isten „asztalt terített” neked, és Ő igazolni fog téged éppen az ő szemük előtt (ld. Zsoltárok 23:5).

„Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső!” (1Királyok 18:43-44). Figyelj meg négy dolgot ebben a történetben!
Először: Istenhez kell fordulnod válaszokért, nem emberekhez. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét” (Jeremiás 17:7-8).
Másodszor: továbbra is hinned kell, amit Isten mondott. Illés újra meg újra ugyanazt a hírt kapta: „Nincs ott semmi”. De ő továbbra is hitt Istennek, amíg végül, hetedszer, szolgája ezt mondta: „Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből”. Isten megígérte, hogy ez el fog jönni, ezért Illés ráállt Isten Igéjére.
Harmadszor: Ne engedd, hogy befolyásoljanak azok, akik nem osztják látomásodat! Illés szolgája folyton ezt mondta: „Semmi sem történik”. De Illés jobban tudta. Nem engedheted, hogy azok irányítsanak, akik lelkileg nincsenek összhangban veled.
Végül: olyan helyzetben kell lenned, hogy fogadóképes légy. „…arcát a térdei közé hajtotta” (1Királyok 18:42). Ez szülési testhelyzet! Ha ma úgy érzed, hogy az, ami benned van, igaz és valóságos, de nem akarod megszülni, nem fog megtörténni. Ha hajlandó vagy megélni a vajúdást, Isten megáld téged a bővölködéssel.