Sokan kapnak ragadványneveket. Ronald Reagen azért nyerte el a „Nagy Kommunikátor” nevet, mert tehetséges szónok volt. Earvin Johnsonból azért lett Magic [Varázslatos] Johnson, mert csodálatosan bánt a kosárlabdával. A ciprusi József azért Barnabás néven vált ismerté, mert bármerre ment „… bátorította mindnyájukat”. Mekkora bizonyságtétel! A Szentírás azt mondja: „József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé” (ApCsel 4:36-37). Aztán „Amikor megérkezett… bátorította mindnyájukat, hogy… maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel…” (ApCsel 11:23-24). Barnabás elkísérte Pált missziói útjára, és bárhová mentek, a buzdítás lelke kiragyogott belőle: „…visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket…” (ApCsel 14:21-22). Korábban, „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz…” (ApCsel 9:26-27). Barnabás volt az, aki arra buzdította őket, hogy fogadják el Pált, és munkálkodjanak együtt vele, mint testvérükkel a Krisztusban. Amikor János Márk egy nyilvánvaló kudarca miatt Pál nem akarta, hogy magukkal vigyék őt, Barnabás adott neki egy második esélyt. Később Pál beismerte, hogy milyen nagyszerű segítség János Márk. Valóban, végül ő írta meg Márk evangéliumát, de Barnabás buzdítása nélkül ez talán nem történhetett volna meg.