Frank Laubach élete akkor kezdett darabokra esni, amikor elutasították a Fülöp-szigeteken élő maranao néppel kapcsolatos terveit. Aztán elveszítette három gyermekét maláriában, felesége pedig egyetlen megmaradt gyermekükkel elköltözött. Kétségbeesésében Laubach felmászott egy hegyre, hogy Istent keresse. Azt írja: „A szám elkezdett mozogni, és úgy tűnt, az Úr szól: »Azért vallottál kudarcot, mert nem szeretted ezeket az embereket igazán. Felsőbbrendűnek érzed magad… mert fehér vagy. Felejtsd el a bőröd színét, csak arra gondolj, mennyire szeretem őket, és ők felelni fognak.« Azt válaszoltam: »Istenem, nem tudom, Te beszélsz-e a számon keresztül, de azt tudom, hogy ez az igazság. A tervem minden része darabokra hullott. Vezess engem ki önmagamból, végy birtokodba, te gondolkodj az én fejemben!«” Azon a napon Laubach az élet mellett döntött – figyelni kezdett Isten jelenlétére. Két dologról ír: kettős látás – „úgy látni másokat, ahogy Isten látja, és nem olyannak, amilyenek”; és problémamegoldás – „Tisztábban fogsz gondolkodni, ha bevonod az Urat. Étkezések idején tegyél még egy széket az asztalodhoz, hogy emlékeztessen: ő mindig jelen van.
Tegyél ki egy képet Jézusról, vagy egy igeverset, olyan helyre, ahol láthatod, mielőtt elalszol, és amikor felébredsz. Számíts rá, ez adja meg az alaphangot a napodhoz.” Az egyik angol bibliafordítás [New Living Translation] így adja vissza a zsoltáros szavait: „Tudom, hogy az Úr mindig velem van. Nem tántorodom meg, mert itt van közvetlenül mellettem.” (Zsoltárok 16: 8 NLT). Amire figyelsz, az válik az életedben uralkodó hatássá. Frank Laubach könyveket írt, irodalmi kampányokat vezetett, és királyok, elnökök tanácsadója lett; de legnagyobb teljesítménye, hogy megtanult Jézusra figyelni.