2007-ben, a leukémia ellen vívott harca után Roger Bennett zongorista és énekíró meghalt. Azt hitte, hogy már gyógyulóban van, ám a betegség még hevesebben tért vissza. Ezt írta weboldalára: „Ellenségünk pontosan úgy vadászik ránk, ahogy a Biblia írja: mint egy ordító oroszlán. Megbújik a bokrok között, várva a gyöngeség legapróbb jelére. Akkor lecsap. Nem fizikailag csapott le rám, ennél fontosabb részeimet támadta meg – az örömömet… a bizakodásomat… a reményemet. Minden gondolat, mellyel a menny felé fordultam, visszapattant, mintha csak hamisítvány lenne, ami nem ér egy vasat sem. Minden alkalommal, amikor megpróbáltam a dolog jó oldalát nézni, végül mindig a sötét jövőt láttam magam előtt. Aztán az ellenség bevetette leghatásosabb fegyverét: a kétséget. »Te keresztyénnek nevezed magad. Micsoda képmutató! Hiszen most jobban félsz, mint valaha… tele vagy kétségbeeséssel. Ennyit a hitedről, gospel-énekes* úr!« Elhittem mindent, amit mondott. Megpróbáltam mindent, amit csak ismertem, hogy kivonjam magam a hatása alól… Azt gondoltam, ha sikerül elaludnom, akkor elmúlik… de az óra úgy járt, akár egy lassított felvétel. Az elalvás még nagyon messze volt. Megpróbáltam belefeledkezni a Bibliába, de a szavak összemosódtak, és semmit sem értettem belőlük.” Aztán Bennett átélt egy isteni megvilágosodást, miközben a börtönben lévő Pálról és Szilászról gondolkodott. „Ők nem estek kétségbe” – írja. „Dicséreteket énekeltek, és ez lett fegyverükké. Ekkor egymás után eszembe jutottak a régi énekek, és elénekeltem őket üres szobámban. Nem volt nagyszerű előadás, de valószínűleg a legnagyobb erejű áldás, amit valaha is kaptam.” A zsoltáros ezt írta: „Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap” (Zsoltárok 71:8). Próbáld ki! Ez a haditerv mindig működik!
* gospel (angol szó, jelentése: evangélium) A 19. században afroamerikai vallásos környezetben kialakult zenei műfaj; élénk lüktetésű, tapssal és lábdobogással kísért ének, melynek szövege az evangéliumon alapul.