A világ legnagyszerűbb emberei közül soknak hatalmas kihívásokkal kellett szembenéznie, de győzni tudtak. Vegyünk például egy nyomorékot, és Sir Walter Scottot kapjuk. Zárjanak valakit börtönbe, ő lesz John Bunyan. Vegyünk valakit, aki nyomorúságos szegénységben nőtt fel, és Abraham Lincolnt találjuk. Tegyünk ki egy embert keserű vallásos előítéletnek, és Benjamin Disraelit kapjuk. Sújtson le valakire bénulás, ő Franklin Roosevelt. Jöjjön valaki a feketék társadalmából, súlyos faji előítéleteknek kitéve, és íme: Booker T. Washington, Harriet Tubman, Marian Anderson és George Washington Carver. Szülessen valaki egy elszegényedett olasz családba, ahol 18 gyermek közül egyedül marad életben, és Enrico Carusót találjuk. Vegyünk egy másik embert, aki náci koncentrációs táborok túlélőitől született, és négy éves korában deréktól lefelé megbénult – ő a páratlanul tehetséges hegedűművész: Itzhak Perlman. Nevezz egy diákot lassú eszűnek és szellemileg visszamaradottnak, mond, hogy ki kell rúgni az iskolából, belőle lesz Albert Einstein. Helen Keller siketen és vakon született, mégis a legjobb eredménnyel diplomázott, és óriási hatással volt a világra. Margaret Thatcher, Anglia első, és máig egyetlen női miniszterelnöke korábban apja boltja fölötti emeleten lakott. Gyermekkori otthonában nem volt folyó víz és vízvezeték. Golda Meir, Izrael első és máig egyetlen női miniszterelnöke, egy Milwaukeeból származó elvált nagymama volt. Mit tanítanak nekünk ezek az emberek? Hogy a siker nem a körülményeinktől függ, hanem attól, hogy felülkerekedjünk azokon. Ha Isten mellettünk áll, akkor képesek vagyunk erre! Pál volt az egyik legnagyobb ilyen győztes a világon; ő írta: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”