Ábrahám élete sok dolgot tanít nekünk. Először: járhatsz úgy Istennel, hogy nem tudod sorsod részleteit: „…És elindult, nem tudva, hova megy.” (Zsidók 11:8). Másodszor: ha Isten ígéretet tesz, az időzítés rajta múlik. Ábrahám húsz évet várt arra, hogy Izsák megszülessen, és ezzel beteljesedjen az ígéret: „Nagy néppé teszlek…” (1Mózes 12:2). Harmadszor: néha előfordul, hogy félreérted a dolgokat, mielőtt igazán megértenéd. Ábrahám a várakozásba belefáradva nemzette Izmaelt. Csak várnia kellett volna, és Izsák megszületik Isten időzítése szerint. Legnagyobb hibáink gyakran a türelmetlenség következményei. Végül: arra tanít, hogy előfordulhat, hogy egy dologban hiszel, míg más területen félelmet érzel. Amikor Ábrahám Gerárba ment, Abímelek királynak megtetszett Sára. Ábrahám csak magára gondolt, ezért: „azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát.” (1Mózes 20:2). Mindannyiunknak vannak „gerári pillanatai”, olyan idők, amikor a félelem, az önérdek vagy más emberek elvárásainak csapdájába esünk. Ha nem lenne Isten kegyelme, mindannyiunkat kizárnának a versenyből! Később ezt olvassuk: „Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot… ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz… és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!” (1Mózes 22:1-2). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „Ezek után történt”. A próba, amin átmentél, akkor nyeri el igazán értelmét, amikor még nagyobb próbával szembesülsz. Amikor azon is túljutsz, akkor, mint Ábrahám, te is nevezheted Istent „Jahve Jire”-nek, ami azt jelenti: „a Úr gondot visel” (ld. 1Mózes 22:14). Akkor fogja Isten ezt mondani: „Most már elérkeztél oda, ahol használni tudlak!”