Pál missziós úton volt. Könnyű felszereléssel utazott, fegyelmezte magát, kerülte mindazt, ami elterelné figyelmét, és mindig a célra összpontosított. „…egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14). A sikeres vállalatok olyan küldetésnyilatkozat alapján működnek, amelyet minden csapattag megérthet, és amelyet mindig szem előtt tartanak. Isten ezt mondta Habakuknak: „Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2). Le kell írnod a látást, amit Istentől kaptál, rendszeresen el kell olvasnod, emlékezned kell rá minden időben, és aszerint kell élned. Legnagyobb ellenséged nem a szembenállás, hanem a figyelem elterelése. Hallottál már valaha a „fehér elefántról”? Amikor Sziám királya el akarta pusztítani valamelyik ellenségét, egy fehér elefántot ajándékozott neki. Abban az időben a fehér elefántot szent állatnak tartották, és senki sem merészelte volna visszautasítani a király ajándékát. A gond csak az volt, hogy a fehér elefántot nem volt szabad munkába állítani, viszont etetni kellett – méghozzá rengeteg étellel. Így tehát a király „ajándéka” végül teljes csődbe juttatta ellenségét. Ébresztő! Vigyázz a „fehér elefántokkal”, melyek elszívják idődet, energiádat és erőforrásaidat! Látomásod védelme érdekében élj ezek szerint a szavak szerint: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá…, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidók 12:1-3)

Isten ezt mondta népének: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (5Mózes 8:2). Az élet próbái megmutatják, hogyan fogadod az utasításokat, hogy mit tanultál, és hogyan fogsz cselekedni bármilyen körülmények között. Amit tanultál, az csupán elmélet, amíg ki nincs próbálva. Az élet pedig meg fog próbálni! Chuck Swindoll elmond egy történetet egy madárról, akit Chippynek hívtak: „Chippy, a törpepapagáj soha nem gondolta volna, hogy ez fog történni. Egyik pillanatban még békésen üldögélt kalitkájában énekelgetve, a másik pillanatban valami beszippantotta, aztán csurom vizes lett, végül forró levegőt fújtak rá. A gond akkor kezdődött, amikor gazdája úgy döntött, hogy kiporszívózza a kalitkát. A hölgy benyomta a porszívócsövet a kalitkába, hogy felszippantsa a magokat és az elhullajtott tollakat a kalitka aljáról. Aztán megcsörrent a telefon. A nő ösztönösen megfordult, hogy felvegye. Épp csak annyit mondott: „halló”, amikor – sszippppppp! Chippy felszívódott! Torkán akadt a szó, eldobta a telefont, és gyorsan kikapcsolta a porszívót. Torkában dobogó szívvel nyitotta ki a porzsákot. Ott volt Chippy – élve, de kábultan –, mindenütt nehéz fekete por borította. Gazdája megragadta, a fürdőszobába rohant vele, kinyitotta a csapot, és Chippyt a jéghideg víz alá tartotta, és tisztára csutakolta. Aztán azt tette, amit minden érző szívű papagájtulajdonos megtett volna: előkapta a hajszárítót, és ráeresztette az ázott, remegő kismadárra a forró levegőt.” Swindoll ezzel zárja történetét: „Chippy azóta nem sokat énekel”. Az élet próbára fog tenni, de ne engedd, hogy elrabolja az énekedet!

A barbár északi hordák elleni védelemként építették Kína lakói a Nagy Falat. Olyan magas volt, hogy nem lehetett átmászni rajta, és olyan vastag, hogy nem lehetett áttörni, így aztán elégedetten és nyugodtan élvezhették életüket. A fal fennállásának első száz éve alatt háromszor szállta meg Kínát ellenség. Egyszer sem próbálták meg áttörni a falat, vagy megmászni azt; egyszerűen csak lefizették a kapuőröket, és bevonultak. Míg az építők a kőfal erejében bíztak, elfelejtettek becsületet tanítani gyermekeiknek. Így aztán azok úgy nőttek fel, hogy nem voltak olyan erkölcsi és lelki alapelveik, melyek irányították volna őket. Láttad már, ahogy egy nagy fa kidől, miközben körülötte a többi állva marad? Hogy lehet, hogy ugyanabban a viharban az egyik megerősödik, a másik kidől? A választ a fa belsejében és a gyökerében találod. Érted már a lényeget? A jellemépítéssel kapcsolatban a következő kérdéseket rendszeresen fel kell tenned magadnak: 1) Ugyanaz tudok maradni bármilyen társaságban? 2) Hajlandó vagyok olyan döntéseket hozni, melyek mások javát szolgálják, akkor is, ha én magam jobban járnék, ha másképp döntenék? 3) Számítani lehet rám, hogy megtartom kötelességemet Isten felé, magam felé és mások felé? El tudod mondani a zsoltáríróval: „Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem…” (Zsoltárok 26:1)? Az élet olyan, mint egy prés: időnként megszorongatja az embert. Ilyenkor előjön az, ami belül van, bármi legyen is az. Az imázs-építés és az önérdek sokat ígér, de keveset ad, a becsületesség azonban sohasem okoz csalódást. Dolgozz tehát a jellemeden!

Bármilyen munkaterületen dolgozik is, egy átlagos ember is meg tudja duplázni termelékenységét, ha elkezdi gyakorolni mindazt, amiről tudja, hogy meg kellene tennie, és nem teszi többé azt, amiről tudja, hogy nem kellene tennie. Nos, a siker nem jön csupán a gyakorlásból, jól kell csinálnod, amit csinálsz, és a megfelelő dolgokat kell tenned. Dr. John Maxwell négy alapelvet ad a gyakorláshoz, amit be kell építenünk mindennapi életünkbe ahhoz, hogy előrejussunk: 1) Jó edző. Hallottál már arról a fickóról, aki benevezte az öszvérét a Kentucky Derbyre? „Soha nem fog nyerni” – intette egy barátja. „Tudom” – felelt az ember – „de tanulni és növekedni csak megfelelő társaságban lehet”. Tehát megfelelő emberekkel kell körbevenned magad (ld. 2Thesszalonika 3:7-9). 2) Beleadni a tőled telhető legtöbbet. Olyan módon, időben és helyen gyakorolsz, ami elősegíti, hogy a legtöbbet beleadd? Ösztönzöd magad valamivel? Pál motivációja ez volt: „eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:8). 3) Világos cél. Légy biztos abban, hogy mit próbálsz meg elérni! A biztos tudás nélküli erőfeszítés olyan, mint az irány nélküli sebesség. Pál célja ez volt: „…hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól… kaptam…” (ApCsel 20:24). 4) Megfelelő források. Pál arra biztatja Timóteust, hogy olvasson (ld. 1Timóteus 4:13). Neked milyen erőforrások állnak rendelkezésedre, melyek segíthetnek fejlődésedben?
Csak akkor fogsz tudni jól játszani, ha jól gyakoroltál. Nos, hol tartasz a gyakorlásban? Épp csak elkezdted? Vagy rohamosan fejlődsz? A nagyján már túl vagy, és most már az apró részletek finomítása következik? Ha tudod, hogy hol tartasz, az segít felismerni, hogy mit kell még tenned. Folytasd hát a gyakorlást!

Vannak olyan önjelöltek, akiknek nincs szükségük külső megerősítésre; a többi embernek viszont rendszeresen szüksége van bátorításra. Isten azt mondta Mózesnek, hogy bátorítsa Józsuét, aki majd az utóda lesz, mert nagy feladat vár rá. Még Pálnak is szüksége volt arra, hogy mások értékeljék. „…semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk… De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével… Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat…” (2Korinthus 7:5-6). Amikor kimutatod a másik ember felé, hogy értékeled őt, akkor Isten munkáját végzed! Sokszor gondolunk jó dolgokat a másik emberről, de nem mondjuk ki. A megbecsülés csak akkor ér valamit, ha kifejezzük! Egy pszichológus beszélgetett egyszer egy sikeres üzletember fiával. A fiú nem akarta átvenni a családi vállalatot apja halála után, bár az nagyon gazdaggá tette volna. A fiú így magyarázta döntését: „Maga nem érti az apámmal való kapcsolatomat. Ő olyan ember volt, akit mindig hajtott valami, és mindig keményen dolgozott. Az volt a célja, hogy megtanítson arra, hogy csak magamra támaszkodjam, és úgy gondolta, hogy erre az a legjobb módszer, ha soha nem bátorít és nem dicsér meg. Minden nap játszottunk az udvaron. A játék lényege az volt, hogy tízszer egymás után el kellett kapnom a labdát. Általában elkaptam nyolcszor vagy kilencszer, de a tizediknél mindent bevetett, hogy olyat dobjon, amit lehetetlen elkapni. Odavágta a földhöz, vagy magasan a fejem fölé dobta, hogy esélyem se legyen elkapni.” Kis szünet után, könnybe lábadt szemekkel így folytatta: „Ezért kell most elmennem; el akarom kapni a tizedik labdát!” Ez a fiatalember úgy nőtt fel, hogy úgy érezte, sohasem lehet elég jó az apja szemében. Ismerősen hangzik? A Biblia azt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:25). Tehát mutasd ki mások felé a nagyrabecsülésed!

Olyan vagy te is, mint az az ember, aki ezt mondta: „Az ördög sohasem megy szabadságra, akkor én miért menjek?” Na és mióta az ördög a példaképünk? Ezek a szavak: „füves legelőkön nyugtat…”, arra tanítanak, hogy egyedül a pásztor választhatja meg az ösvényt, a legelőt, és csak ő védhet meg minket. A mi dolgunk csak annyi, hogy kövessük őt, vele legyünk, és ott együnk, ahol ő van. Érted már a lényeget?
A Mózesnek adott tíz parancsolat közül szerinted melyik a leghosszabb? A paráznaságra vonatkozó? Nem, az csak két szó. A gyilkosságot tiltó? Nem, az is csak két rövid szó. A Tízparancsolat parancsai közül a nyugalomnap parancsának kifejtése a leghosszabb: 83 szó! (2Mózes 20:8-11). Isten nagyon is jól ismer minket: tudta, hogy az üzlettulajdonos majd azt fogja mondani: „Valakinek aznap is dolgoznia kell – ha én nem tehetem, akkor majd a fiam fog”. Ezért Isten azt mondta: „se fiad”. „Akkor majd a lányom fog.” „Se leányod.” „Akkor majd egy alkalmazottam.” „Se szolgád, se szolgálód.” Isten azt mondja: „Egy héten egy napon mondj nemet a munkára, és mondj igent Isten dicsőítésére! Lassíts le, ülj le, feküdj le, és pihenj! Végül is, én magam is pihentem a hetedik napon, és a világ nem dőlt össze. Tehát mondd utánam: »Nem nekem kell az egész világot működtetni«!” Charles Spurgeon mondta: „Még a tenger is pihen apálykor; a föld is megtartja a maga sabbatját [nyugalomnapját] a téli hónapokban; az embernek is pihennie kell, vagy összeesik, le kell csavarnia a lámpáját, vagy ki fog égni. Hosszú távon akkor tudunk többet tenni, ha időnként kevesebbet teszünk.” A lényeg ez: ha tiszteled Isten törvényeit, akkor alkalmat fogsz adni testednek, gondolataidnak és érzelmeidnek a pihenésre.

Sokak számára, akik elvesztették az állásukat, vagy nem keresnek eleget a megélhetéshez, az adósság kemény valósággá vált. Annyira, hogy még attól is félnek, hogy igazán belegondoljanak a helyzetükbe. Ám az nem válasz, ha a homokba dugjuk a fejünket. Isten segítségével és néhány józan észen alapuló javaslattal elindulhatsz az anyagi szabadság felé. Egy köztiszteletben álló pénzügyi tanácsadó a következőket javasolja. Először is: légy őszinte! Mielőtt bármin is változtatni tudnál, tisztában kell lenned vele, hová tűnik el a pénzed. Nincs ebben semmi szégyellnivaló; mint ahogy az alkoholistánál is, a gyógyuláshoz vezető út első lépése az, hogy elismered a problémád. Jegyezz fel minden egyes kiadott forintot 30 napon át! Ebből gyorsan kiszámíthatod, hogy: „ezek a kölyökrókák… pusztítják szőlőinket…” (Énekek éneke 2:15 NLT). Ha a teljes képet nézed, észre fogod venni azokat a területeket, ahol vissza tudod fogni kiadásaidat. Másodszor, tanulj a múlt tapasztalataiból! Ha nem tanulsz a múlt hibáiból, folyton ismételni fogod őket. Például, ha kiskorodban nem kaptál sok karácsonyi ajándékot, könnyen engedhetsz a kísértésnek, hogy saját veszteségedet gyermekeidnek való vásárlással ellensúlyozd, és végül teljesen kimeríted a hitelkártyádat. Vagy, ha olyan légkörben nőttél fel, ahol mindig veszekedés volt a pénz miatt, nehéz lehet számodra, hogy megbeszéld az anyagi dolgokat házastársaddal. Harmadszor: értékeld magad többre a fizetési papírodnál! Jézus azt mondta, hogy az életben nem a „dolgok” az igazán fontos dolgok (ld. Máté 6:25). Nem segít abban, hogy többet keress, ha ostorozod magad – csak vakká tesz arra, hogy meglásd az életben a valódi áldásokat. Ne feledd, bármilyen nehéz helyzetbe kerülsz is, Isten hűséges! Dávid azt mondta: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált”. Te sem válsz azzá!

Joe Bayly, aki három fiát vesztette el, így ír: „A kórházban voltam, miután eltemettük ötéves fiunkat… láttam egy kisfiút, aki a padlón játszott. »Ugyanabban a betegségben szenved, ami az önök kisfiának volt« – mondta a titkárnő. Leültem a kisfiú édesanyja mellé. »Nehéz behozni őt ide a vizsgálatokra, ugye?« – kérdeztem. »Nehéz?! Minden alkalommal belehalok« – felelte zaklatottan. »Jó tudni – mondtam halkan, gondosan megválogatva szavaimat – hogy bár orvosi szempontból nincs semmi remény, de miután gyermekünk meghal, többé már nem fog szenvedni, egészséges és boldog lesz.« »Bárcsak hinni tudnék ebben, de képtelen vagyok rá – mondta az asszony – el kell őt temetnem a föld alá, és el kell felejtenem, hogy valaha is az enyém volt.«”. Bayly szeretett volna egyedül lenni gyászával, de úgy érezte, beszélnie kell. „»Örülök, hogy én nem így érzem. Mi tegnap temettük el a kisfiunkat; ma azért jöttem ide, hogy megköszönjem az orvosnak a jóságát.« Az asszony erre így szólt: »Maga értelmes embernek tűnik. Hogy képes mégis hinni abban, hogy van bármi különbség egy ember, egy kisfiú vagy egy állat halála között?«”. Max Lucado azt írja: „A mennyben olyan a hangulat, mint a szülészeti osztályokon… az angyalok figyelnek, mint ahogy a nagyszülők lesik a szülőszoba ajtaját… Alig várják, hogy lássák az újonnan érkezettet. Amíg mi a halottaskocsit kísérjük… ők fénysugarakat aggatnak fel, mint színes zászlókat… Jézus azért jött, hogy »megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak« (Zsidók 2:15). A menny nem ismeri a váratlan vagy korai halál fogalmát. Dávid azt mondja: »Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük« (Zsoltárok 139:16). A félelem és rettegés véget ér, ha tudod, hogy a menny a te igazi otthonod.”

Az észak-karolinai Bird Island sziget homokdűnéi között rejtőzik egy postaláda a következő felirattal: „Rokon lelkek”. A belsejében jegyzetfüzetek és ceruzák vannak, melyekkel az ide látogatók névtelenül leírhatják gondolataikat és imáikat. Zoe Elmore írónő mondja: „Elképesztő, mi mindent írnak az emberek… szívet tépő vallomásokat… a legmélyebb és legsötétebb titkokat… kétségbeesett imákat… Az emberek… képesek leírni… olyan dolgokat, melyeket soha nem mondanának el a családjuknak vagy a barátaiknak… és beleteszik mindezt egy magányos szigeten álló postaládába.
Ezek az írások azt jelzik, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy meghallgassák olyan helyen, ahol biztonságban érzi magát… ahol kimondhatja mindazt, ami a lelkét nyomja, anélkül, hogy félbeszakítanák vagy elítélnék. Isten gyermekeként nekünk is van valakink, aki Rokon Lélek, akinek kiönthetjük szívünket… Az ő neve Jézus, és csak hívnod kell… Ő arra vár, hogy meghallgathassa legmélyebb félelmeidet és legtitkosabb gondolataidat. Lehet, hogy neked is vannak olyan dolgaid, amiket annyira szeretnél már elmondani valakinek; titkok, melyeket oly régóta őrzöl… Van egy nagyszerű hírem: átélheted a szabadulást – anélkül, hogy el kellene menned a Bird Island szigetre! Szólítsd meg Jézust… öntsd ki neki a szíved teljes bizalommal… Ő itt van, és meghallgat.” Ha így teszel, az történik veled, amiről Dávid is ír: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem” (Zsoltárok 32:1-5). Milyen nagyszerű érzés!

A Biblia azt mondja: „Samgar… hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt” (Bírák 3:31). Samgar egyszerű földműves volt. Volt egy kis földje, és kész volt harcolni érte. Az esélyei nem voltak túl jók: 600 az 1-hez. De ő meghazudtolta az esélyeket, megmentette a földjét, és megszabadította Izráelt. Te is kezdhetsz kicsiben és mégis nagy áldássá válhatsz mások számára. A Biblia azt mondja: „Ne vesd meg ezt a kicsiny kezdetet, mert az Úr örül, ha látja, hogy a munka elkezdődik…” (Zakariás 4:10 NLT). Minden nagy tölgy egy kis makkból nő ki. Tom Monaghan a Domino’s Pizza nevű üzletét 1960-ban egyetlen kicsi bolttal kezdte. Nyolc évig küszködött. Amikor a boltja porig égett, a biztosító veszteségeire dolláronként csupán egy centet fizetett. Egyedül a pizzához értett, így egy másik boltot nyitott. Heti száz órát dolgozott. Ekkoriban csak egyszer vett ki szabadságot, mindössze egyetlen hétre – a nászútjára. 1971-re másfél millió dollár adóssága volt. Ott maradt azonban azon a területen, amihez értett, ez pedig a pizza volt, és valami újjal próbálkozott. A menüt csupán a pizzára korlátozta, és úgy határozott, hogy házhozszállításba kezd, frissen és forrón viszi a vásárlóknak a pizzát, és nem kér a szállításért felárat. Ez bejött. 2007-re a Domino’s Pizza kinőtte magát: 6100 boltja volt szerte az Egyesült Államokban és más országokban. Ma ő az ország egyik leggazdagabb embere, és bevételének legnagyobb részét jótékony célokra adományozza. Mi volt a titka? Ott kezdte el, ahol volt. Harcolt azért, amiről hitte, hogy az Istentől kapott célja. Amikor pedig a padlóra került, újra felállt.

Az ókori görögök idején a maratoni futóknak induláskor egy fáklyát adtak. Ahhoz hogy győzzenek, a célvonalat égő fáklyával kellett átlépniük. Micsoda kép! „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak…” (Lukács 12:48). Isten országában arra kaptál elhívást, hogy a lehető legjobban fusd végig a pályát úgy, hogy amikor átléped a célvonalat, a szívedben még mindig égjen a tűz. A fáklyás futás nehéz volt, hegyeken és völgyeken át vezetett az út. Kétségtelen, hogy voltak idők, amikor talán leelőzték a futót mások, amikor fogytán volt az ereje, amikor eltévedt, és vissza kellett találnia az ösvényre, vagy amikor megbotlott, és újra talpra kellett állnia. Ezen a versenyen nem a stílus számított, hanem a kitartás!
A Biblia azt mondja: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra… Gondoljatok rá… hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek” (Zsidók 12:1-3). Hogyan futotta meg Jézus a saját pályáját? Tizenkét éves fiúként ezt mondta szüleinek: „…nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 NKJV). Később, amikor a tömeg megpróbálta őt más irányba terelni, és ráerőltetni a maga napirendjét, ezt mondta: „Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem…” (János 9:4 NKJV). A kereszttel szembenézve, kijelentette: „Én ezért születtem…” (János 18:37 NKJV). A kereszten pedig kihirdette: „Elvégeztetett!” (János 19:30). A Jelenések könyvében olvassuk az utolsó feljegyzett Krisztusra vetett pillantást: „…szeme [olyan volt], mint a tűz lángja” (Jelenések 1:14). Ő égő fáklyával ért a célba – és Ő a te példaképed!

A „megszentelt” szó azt jelenti, „elkülönítve” egy különleges célra. Nézzük csak meg az ószövetségi Szent Sátort: „Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét… hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és fiai. Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába…ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak” (2Mózes 30:17-20). Miért kellett megmosniuk kezüket és lábukat? Azért, mert a kezeink a tetteinkről beszélnek, a lábaink pedig arról, merre jártunk – és mindkettő naponta megtisztításra szorul. A zsoltáros ezt írja: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól” (Zsoltárok 15:1-2).
Pál rámutat: „Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók” (2Timóteus 2:20). Ez nem a megváltásra vonatkozik; ha keresztyén vagy, akkor már bent vagy a házban. Nem, ez arról szól, hogy megtisztítod cselekedeteidet, hogy Isten megbecsült tisztségben használhasson. Ha már régóta jársz Istennel, akkor ő magasabb szintű elkötelezettséget követel! A. W. Tozer írja: „Gondolj csak azokra az emberekre, akik ráébrednek, hogy a vallásosságuk már csak rutin. Sok mindent felfedeznek magukkal kapcsolatban. Rájönnek, hogy idősebbek lettek ugyan, de nem szentebbek. Az idő az ellenségük, nem a barátjuk… semmivel sem voltak jobbak tavaly, mint az azt megelőző évben.” Oswald Chambers írja: „Szeretem-e egyre jobban és jobban Istent, a Szent Istent, vagy inkább azt az elképzelt barátságos valakit, aki azt mondja: »Ó, ugyan, a bűn nem számít«?” Igen, igaz, hogy Isten kegyelme nagyobb a mi bűnünknél, de: „ha az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre inkább hozzá hasonlóvá válunk” (2Korinthus 3:18 TLB).

Sokan rohanunk egyik dologtól a másikig, szükségeink betöltése hajt, mégsem érezzük magunkat soha beteljesültnek, és nem állunk meg elég időre ahhoz, hogy Isten szemén keresztül mérjük fel saját értékünket. Maradandó elégedettséget nem ad az, ha elérünk egy újabb célt vagy határidőt. Pál írta az Újszövetség nagy részét, prédikált a világ vezetőinek, és építette az egyházat, szíve mégis így kiált: „hogy Krisztust jobban [személyesebben, meghitten] megismerjem…” (ld. Filippi 3:8,10). Amíg Istentől nem nyersz megerősítést, minden emberi dicséret csak lyukas szívbe fog hullani, és elcsorog. Miután véget ér a hajsza miatti izgalom, kell hogy legyen valami más, valami több is az életedben, mint csupán annyi, hogy elérj egy újabb célt. Az a feladatunk, hogy elbánjunk a kínzó elismerés-függőségünkkel (igen, függőség!), úgy hogy Istenhez fordulunk, hogy elnyerjük az egyetlen elismerést, ami valóban megelégít – az Ő tetszését. Pál keményen dolgozott, de ezt egyetlen egy okból tette: „Azért munkálkodunk… hogy az Ő tetszését elnyerjük” (2Korinthus 5:9 KJV). Kérdezd meg magadtól: „Miért teszem, amit teszek? Kiért teszem?” A válaszod mindent megmutat majd. Miből gondolod, hogy be tudod tölteni Isten életedre vonatkozó célját, ha nem szánsz elég időt és energiát arra, hogy kapcsolatot építs vele? Ha nincs a lelkedben friss tűz, ki fogsz égni. Egy újabb bizonyítvány vagy egy újabb trófea nem lesz elég. Csak Isten tudja helyreállítani mindazt, amit erőlködésed kimerített. Isten soha nem fog arra kérni, hogy bármi olyat csinálj, ami helyettesítené azt, amit egyedül az Ő jelenléte tud betölteni. Az ő jelenlétében a koronák elveszítik csillogásukat, és az emberi vállonveregetések jelentéktelenné válnak (ld. Jelenések 4:10-11).
Nyugodtan elengedheted tehát mindet, semmit sem fogsz veszíteni!

Az aggodalmaskodás olyasmi, amit megengedsz magadnak – a békesség az, amit keresel. Az egyik fordítás így adja vissza Jézus szavait: „…Ne engedjétek meg magatoknak a rettegést…” (János 14:27 NKJV). Ez azt jelenti, hogy irányítani tudod, mi jár a gondolataidban.
Hogyan? Úgy, hogy két dolgot teszel: 1) Teletöltöd elmédet Isten Igéjével. Nem csak azzal az Igével, amit futólag elolvasol, hanem azzal az Igével, amelyet végiggondolsz, alkalmazod minden körülmények között, és amelyre, mint egyetlen biztos alapra, rá tudsz állni krízisek idején. 2) Minden helyzetet Isten kezébe teszel, és Benne bízva ott is hagyod. Íme egy imádság, ami segíthet ebben: „Uram, akkora a fejetlenség és a zűrzavar! Mindenki akar belőlem egy darabot. Túl sok a tennivaló, és sosincs elég idő elvégezni. A fejem tele van mindenféle szeméttel, a szívem meg majd megszakad. Uram, hol vagy? Úgy érzem magam, mint a tanítványok a viharban, amikor a szél és a hullámok csaknem felborították a hajójukat. Ugyanúgy kiáltok, mint akkor ők: „Valaki ébressze már fel Jézust – mindjárt megfulladok!” Az életem viharai már majdnem elsüllyesztették a csónakomat – többet már nem bírok elviselni. Békesség Fejedelme, szükségem van Rád. Atyám, aki soha nem szunnyadsz, és nem alszol, vedd át az irányítást! Vigasztalásra és bátorságra van szükségem, melyet csak a te Lelked adhat. Szólj, Uram, mert a szél még mindig emlékszik a hangodra! Hadd találjak egy csendes helyet Benned, egy helyet, ahol kebledre hajthatom a fejem, hallgathatom szívverésedet, és biztonságban érezhetem magam. Ámen.”

Isten otthonossá teheti számodra a mégoly kényelmetlen, barátságtalan helyeket is. Ki tud húzni az olyan helyzetekből, amikről azt hitted, örökre ott ragadtál. Békességet és nyugalmat tud adni még a fájdalmak között is. Mielőtt életed véget ér, élni fogsz, szeretni fogsz, és veszteségeket fogsz átélni. Bizonyos dolgok elvesztése igazából segít abban, hogy értékelni tudd azt, ami megmaradt. A kudarc keserű íze teszi a sikert még édesebbé. Hogyan tudnád a győzelmet ünnepelni, ha nem ismernéd a vereséget? Minden napodat úgy éled, hogy nem tudod, mit tartogat a holnap, de tudod, hogy Isten tartja kezében a holnapjaidat.
A holnapod nem a főnököd, a befektetési tanácsadód, a házastársad vagy bárki más kezében van. Nincs a te kezedben sem, hogy irányítsd vagy manipulálhasd. Nem, minden holnapod Isten kezében van! Tehát bármit is teszel, először ismerd meg Őt, mert szükséged van Rá! És Ő mindig ott lesz számodra. Ott lesz, amikor már mindenki és minden elhagyott. Ott lesz számodra a legsötétebb helyeken is. Ígérete számodra ez: „…Lehet, hogy egész este tart a sírás, de reggelre eljön az öröm” (Zsoltárok 30:5 AMP). Bármilyen hosszú is az éjszaka, a reggel mindig elérkezik és vele az Ő öröme. Gondolj csak bele, nem számít, milyen sötét az éjszaka, eddig még mindig megérted, hogy meglásd a reggelt! Igaz? Isten kegyelme megvédett, gondoskodott rólad, biztonságot adott, megnyugtatott, vigasztalt és átvitt az éjszakán. Az idők és az évszakok változnak – de Isten soha! Ő mindig a „minden vigasztalás Istene” , és Ő vigyáz rád ma is!

A keresztnél két dolgot láthatunk: 1) Hogyan érez Isten a bűnnel kapcsolatban. Isten szent, Ő a bűn minden formáját halálbüntetést érdemlő támadásnak tartja. „Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket” (Jeremiás 14:10). A bűnbánat témáját nem fogadja szívesen egy olyan nemzedék, amely racionális magyarázatokat keres a bűnre. Egy jó orvos azonban megmondja neked, hogy mennyire beteg vagy, azért, hogy rávegyen téged az életedet megmentő gyógyszerek bevételére. 2) Hogyan érez Isten a bűnössel kapcsolatban. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). A Chicago Tribune tudósít arról, hogy 1997. június 22-én Michael Costello negyvenkét éves ejtőernyős-ugrás oktató, a Florida állambeli Mt. Dora lakója, kiugrott egy repülőgépből 12000 láb [kb. 3650 m] magasan egy Gareth Griffith nevű huszonegy éves újonc ugróval. A kezdő ejtőernyős hamarosan megtudta, milyen jó oktatója van. Amikor az újonc meghúzta az ejtőernyő-kioldót, az ernyő nem nyílt ki. Tovább zuhanva a föld felé a biztos halállal nézett szembe. Ám ekkor az oktató valami elképesztő dolgot tett. Mielőtt földet értek volna, az oktató átfordult, hogy ő érjen talajt először, az újonc pedig őrá essen. Az oktató azonnal szörnyethalt. A kezdő ugró gerince megsérült ugyan a zuhanástól, de nem bénult le. A kereszten Jézus „vállalta az ugrást és felfogta a zuhanást” érted. Ma azt kéri tőled, hogy te pedig élj érte. Megteszed?

Hannah Whitall Smith írja: „Isten hangja mindig összhangban van önmagával, nem számít, hányféle módon szól. A hang lehet sokféle, de az üzenet csak egy. Ha Isten valamire azt mondja, hogy tegyem meg, vagy éppen, hogy ne tegyek meg valamit, valószínűleg nem fogja egy másik hangon épp az ellenkezőjét mondani… ezért az én módszerem Isten hangjának felismerésére az, hogy kipróbálom, beleillik-e a harmóniába”.
Ahhoz, hogy tudd, valóban Isten vezet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Hinned kell, hogy van egy terve az életedre. 2) Több időt kell eltöltened imádságban, kérve, hogy jelentse ki tervét. 3) Lépned kell és engedelmeskedned, akkor is, ha nem mond el mindent, amit tudni szeretnél. 4) Biztosnak kell lenned abban, hogy még a nehéz időkben is ő irányítja lépteidet. A Ben-Hur című film forgatásakor Charlton Hestonnak hosszú órákon át gyakorolnia kellett a fogathajtást a film kocsiverseny jelenetéhez. Nagyszerű fejlődést ért el, de meg volt győződve arról, hogy a feladat sokkal nagyobb, semhogy meg tudna birkózni vele. Ezért odament a legendás filmrendezőhöz, Cecil B. DeMille-hez, és ezt mondta: „Keményen dolgoztam azért, hogy beletanuljak a fogathajtásba. Azt hiszem, tudok úgy hajtani, hogy meggyőző legyen a jelenet, de nem hiszem, hogy meg tudom nyerni a versenyt.” Egy percnyi csend után DeMille elmosolyodott, és azt mondta: „Te csak hajts, én majd rendezek.” Heston megtette, és a kocsiverseny lett a film egyik legemlékezetesebb jelenete. Nincs szükséged minden válaszra, csak abban kell biztosnak lenned, hogy teljesen engedelmeskedtél az Istentől kapott utasításoknak. Ha ezt tudod, csak hajts, és engedd, hogy Ő legyen a rendező!

Gladys Aylward, aki több mint ötven évvel ezelőtt misszionárius volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták Juncsenget. Egyetlen segítővel száz árva gyereket vezetett át a hegyeken a szabad Kína felé. Az út során megragadta a félelem. Egy átvirrasztott éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy eljussanak a biztonságba. Egy tizenhárom éves lány emlékeztette őt kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren. „De én nem vagyok Mózes” – sóhajtott Gladys kétségbeesetten. „Persze, hogy nem vagy,” – mondta a lány – „de Isten még mindig Isten!” Amikor Gladys az árvákkal végül átjutott, újból bebizonyosodott, hogy nem számít, mennyire alkalmatlannak érzed magad, Isten még mindig Isten, és még mindig bízhatunk Benne.
Néha Isten lecsendesíti a tengert, máskor engedi, hogy a vihar kitombolja magát, és minket csendesít le. Akár így, akár úgy, Ő megőriz és átvisz rajta minket. Mindig van választásunk: vagy átadjuk a terhet Istennek, vagy megpróbáljuk magunk cipelni. Hogyan gondoskodik rólunk Isten? Egyszerre csak egy napig. Emlékszel az izráelitákra a pusztában? Táplálásukra Isten naponta mannát küldött az égből. Figyeld csak meg, hogyan működött ez: családtagjaid száma határozta meg a kapott manna mennyiségét – se többet, se kevesebbet nem kaphattál. Továbbá Isten csak annyi mannát engedett gyűjteni, amennyi egy napra elég, ha megpróbáltál többet felhalmozni, rádrohadt. Érted a lényeget? Tehát bízz ma Istenben, és hagyd a holnapot az Ő kezében! „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!”

A bevételt biztosító éveid korlátozottak, tehát ne pazarold el őket! Mozdulj, amíg még tudsz! Vannak keresztyének, akik úgy gondolják, hogy a pénz bármely említése világias dolog, emiatt végül a silány tervek és félrevezetett lelkiség csapdájába esnek. Így aztán idős korban, amikor már nincs annyi bevételük, befizetetlen számlák terhelik őket, és gyermekek, akik nem tudnak gondoskodni magukról, még kevésbé idős szüleikről. A szegénység néma börtön, melynek nincs szüksége falakra és bilincsekre, mégis elzár minket a lehetőségektől és a reménytől. De nem kell így történnie, ha bölcsen tervezel, és ragaszkodsz a tervhez. A Biblia tanít a pénzügyek tervezésére; ezt mondja: „A jó ember örökséget hagy még unokáinak is…” (Példabeszédek 13:22) Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy Istent zavarja, ha van pénzed. Nem zavarja. Csak az bántja, ha a pénzed birtokol téged! Isten tervez és gondoskodik az övéiről, és elvárja, hogy te is ezt tedd (ld. 1Timóteus 5:8). Isten meg fogja áldani a tervedet, de a semmit nem tudja megáldani. Van terved? Egy váratlan betegség vagy baleset kimerítheti minden tartalékodat. Egy tartós sérülés hatására életed egészen megváltozhat. Az utóbbi évek azt tanították nekünk: a munkahelyeket elveszítjük, a vállalatok bezárnak, a részvények ára leesik, és a bankok csődbe mennek. Ez nem jelenti azt, hogy kerülnöd kell a tervezést, a befektetést vagy a munkát. Nem, ez csupán azt jelenti, hogy miután megtettél mindent, amit a bölcs előrelátás megkövetel – bízz egyedül Istenben! Ő az, aki gondoskodik rólad, véd, és Ő adja valamennyi jó, bevételt hozó ötletedet.

1994-ben Christopher Burns az Associated Press riportere ezt írta A háború halálos maradványai fenyegetik az európaiakat című cikkében: „A második világháborús bombák még mindig gyilkolnak Európában. Felbukkannak, és időnként fel is robbannak építkezéseken, halászhálókban vagy strandokon ötven évvel azután, hogy a fegyverek elhallgattak. Csak Franciaországban több száz tonnányi robbanóanyag kerül elő minden évben. 1993-ban tizenhárom bomba robbant fel Franciaországban, megölve tizenkettő és megsebesítve tizenegy embert. »Két munkatársamat vesztettem el« – mondta Yvon Bouvet, aki a Champagne-Ardennes régióban azt a csoportot vezeti, melynek feladata, hogy hatástalanítsa az első és a második világháború bombáit. A fel nem robbant bombák idővel egyre veszélyesebbek lesznek. A belső korrózió miatt instabilakká válnak, és a detonátor beindul.”
Ami igaz a késlekedő bombáknál, ugyanúgy igaz a lassú haragra is: akkor robban, amikor a legkevésbé számítasz rá. A harag nem olyasmi, amire büszkék vagyunk, inkább olyan valami, ami ellen imádkozunk, mert azoknak árt, akik a legközelebb vannak hozzánk; mert elveszítjük miatta mások tiszteletét; mert bezárja a lehetőségek előtt az ajtót; mert egyszer csak Istennel szembenállóként találod magad. Szánj rá egy percet és olvasd el, mit mond Isten Igéje a hosszan tartogatott haragról: „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsoltárok 37:8). „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11).

Íme három kommunikációs alapelv, melyeket gyakorolnod kellene: 1) A megfelelő időzítés elve. Dr. James Dobson mondja: „A szeretet meghal, ha férj és feleség elfelejti, hogyan beszéljen egymással”. De ugyanilyen fontos, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő időben mondjuk. Ha valamit szeretnél megbeszélni a házastársaddal, várj addig, amíg a gyerekek nem lesznek a közelben! Ne hozd fel vacsora közben, amikor mindenki fáradt és éhes! Ha mindenképpen azonnal kell beszélnetek, tedd le az újságot, kapcsold ki a tévét, állj fel a számítógép elől, és szenteljetek egymásnak teljes figyelmet! 2) A visszatükrözés alapelve. „…hallgasd a bölcsek szavait, és alkalmazza szíved … az ismeretet!” (Példabeszédek 22:17 NKJV). Jobban megérted a dolgokat, ha a beszélgetésen át mérlegeled őket. Előfordult már veled, hogy mondtál valamit a társadnak, és ő valami egészen mást értett? A visszatükrözés adja tudtodra, hogy valóban kommunikáltok. Ha házastársad rámutat valamire, kérdezz vissza: „Jól értem, azt mondod…?” vagy „Azt mondtad…?” Aztán fogalmazd újra, amit hallani véltél, és várj a megerősítésre vagy a kiigazításra! Ez nem arról szól, hogy „igazad van” vagy véded az álláspontodat, nem, a lényeg, hogy valóban megértsétek egymást. 3) Az imádság alapelve. Ez a legfontosabb, mert egyedül Isten az a harmadik személy egy házasságban, aki működőképessé teheti. Áss kutat, még mielőtt szomjas leszel, úgy hogy szokásotokká teszitek az együtt imádkozást. R. A. Torrey mondja: „Sokan azért buknak el… mert egészen a csata órájáig várnak… mások győznek, mert már sokkal előbb megszerezték a győzelmet térdeiken… Számíts a csatákra, és harcold meg őket térdeiden, még mielőtt kitörnének!”

Isten Igéjének vetőmagja mindig termékeny. Az egyetlen változó tényező a szívünk talaja. A magvető példázatában Jézus négyféle talajról beszél.
1) Kemény talaj. A bibliai időkben a földek mentén keményre kitaposott ösvények vezettek. Ha egy mag ide esett, kiszáradt és elpusztult. Vigyázz, ha megtapostak és csalódás ért, kérgessé válik a szíved, kifejlesztesz egy kemény, áthatolhatatlan pajzsot, amely megkönnyíti a Sátánnak, hogy eljöjjön és ellopkodja Isten Igéjének magvait, mielőtt még esélyük lett volna arra, hogy meggyökerezzenek. Az imádság megakadályozza, hogy ez történjen, tehát: „…Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat…” (Hóseás 10:12). 2) Felszínes talaj. Jézus idejében a földek nagy részén csak 10-20 centiméternyi termékeny talaj volt, alatta kemény sziklák, amelyekbe nem tudtak behatolni a gyökerek. Egy bibliamagyarázó ezt írja: „A felszínesség korunk átka. Sekélyes kapcsolatok, felszínes beszélgetések és elsietett imádságok világában élünk. Egyik spirituális tevékenységből a másikba ugrunk, mindenféle igazi gyökérzet nélkül.” 3) Gazos talaj. Ezen a talajon teljesen elszaporodtak a gyomok. Nem is maradt hely semmi másnak. A zsúfoltság olyan könnyen jön, és veszélyes, mert annyira kifinomult módszerei vannak. Megfigyelted már, hogy milyen gyakran bombáznak mindenfélével, állítva, sőt garantálva, hogy az anyagi dolgok biztosan boldogságot hoznak? Mint az az autógyár, mely így reklámozza termékét: „Nem vásárolhatsz boldogságot, de vezetheted!” Ismerd fel a való igazságot! Végezz talajelemzést, és gyomlálj ki mindent, ami akadályozza lelki növekedésedet! Ha a szíved porhanyós, az odaadásod mély, és az életedben nincs helye a gyomoknak, akkor jó talaj leszel, amely termést hoz Istennek.

Pénzen vehetsz magadnak ágyat, de pihentető alvást nem, könyveket igen, de agyat nem, ételt igen, de étvágyat nem, házat igen, de otthont nem, gyógyszereket igen, de egészséget nem, luxust igen, de boldogságot nem, imázst igen, de jellemet nem, még vallást is vehetsz, de megváltást nem. Azt kérdezed: „Ez azt jelenti, hogy Isten nem akarja, hogy pénzem legyen?” Nem, sőt valójában még több pénzt fog rád bízni, ha azt látja, hogy nem a pénzben, hanem egyedül Benne bízol (ld. 1Timóteus 6:17).
A Biblia három dolgot tanít a pénzről: 1) Ha jól sáfárkodsz azzal, amid van, Isten még többet fog rád bízni. „…magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött” (Lukács 19:15-17). 2) Ha arra összpontosítasz, hogy másoknak szolgálj, akkor Isten többet fog rád bízni. Amikor Jób többé már nem magára figyelt, hanem elkezdett másokért imádkozni: „…kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (Jób 42:10). 3) Ha képes vagy lemondani az anyagi dolgokról azért, hogy tedd Isten akaratát, Isten többet fog rád bízni. Ábrahám otthagyta az otthoni anyagi biztonságot, hogy betöltse Isten tervét, és végül a föld egyik leggazdagabb embere lett. Másik oldalról pedig a gazdag ifjú nemet mondott Krisztus követésére, mert úgy találta, hogy túl magas az ár (ld. Márk 10:17-22). Azt kérdezed mennyi az ára? Mindent oda kell adnod!

James MacDonald írja: „Lehet, hogy valami olyat tettél, amiről azt gondolod, ez már túl van Isten kegyelmének határán… vagy valaki megbántott, ártott neked, és nem érted, hogyan engedhette ezt Isten… lehet, hogy szívesebben élnél a saját szabályaid szerint. Nem tudom, hogy miért futsz, de egy dolgot tudok: fáradt vagy. Annyira hozzászoktál ehhez a pályához, hogy el sem tudsz képzelni más életet. Jézus elmondott egy történetet egy fiúról, aki elhagyta az atyai házat. Futása és bukása után, egy nap egy disznóvályú mellett ébredt, és azon töprengett: „Hogy kerültem ide? Vissza kell mennem, de mit fog mondani apám?” Gondoltál már valaha arra: „Ha visszamegyek, hogy fog Isten fogadni?” Vannak, akik úgy gondolják, hogy Istent nem fogja érdekelni… de Jézus nem így írta le Atyját… azok a közeledő léptek ott az úton Isten léptei, amint feléd fut. Már régóta fürkészte a horizontot, hogy egyszer megpillantson… és most, amikor meglátott, teljes erejéből fut feléd. „Még távol volt, amikor apja… elébe futott, és magához ölelte…” (Lukács 15:20 NAS). Isten azért íratta ezt bele a Bibliába, hogy minden futónak tudtára adja, mire számíthat, amikor elindul visszafelé.
Ma éppen Istentől távolodva futsz? Állj meg, fordulj meg, gyere haza! Ő vár, hogy szeretettel fogadhasson. Azt mondja: „Térj vissza hozzám!” (Jelenések 3:3 NKJ). Jöjj, nincs olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani, nincs olyan függőség, amit Jézus vére ne tudna legyőzni. Ő ezt ígérte: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (Ézsaiás 55:7).

Egy misszionárius minden két hétben elment a városba, hogy gyógyszerellátmányt vételezzen a kis vidéki kórháznak, ahol szolgált. Egyik ilyen útján látott két embert, akik az utcán verekedtek. Az egyik súlyosan megsérült, ezért a misszionárius megállt, ellátta a sebeit, és beszélt neki Isten szeretetéről. Aztán továbbindult hazafelé, és éjszakára a dzsungelben táborozott le. Amikor két héttel később ismét a városba ment, egy férfi közelített felé, ugyanaz, akin legutóbbi utazása alkalmával segített. A férfi ezt mondta: „Tudtam, hogy pénz és gyógyszerek vannak nálad, ezért a bandám követett a táborodig, és azt terveztük, hogy megölünk, hogy hozzájussunk a pénzhez és a gyógyszerekhez. De éppen amikor rád akartunk támadni, azt láttuk, hogy huszonhat fegyveres őr van körülötted.” A misszionárius így felelt: „Nem, ez lehetetlen. Én egyedül voltam.” A férfi tovább erősködött: „A többiek is látták. Meg is számoltuk őket.”. Hónapokkal később, amikor a misszionárius elmondta ezt a történetet az otthoni gyülekezetében, egy férfi félbeszakította: „Pontosan mikor is történt ez az eset?” Amikor a misszionárius megmondta a pontos napot, a férfi elcsodálkozott. Ezt mondta: „Pontosan akkor, amikor ott Afrikában éjszaka volt, itt nálunk reggel volt, és én furcsa, sürgető kényszert éreztem arra, hogy imádkozzam érted. A késztetés olyan erős volt, hogy felhívtam pár embert, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe, és imádkozzanak velem. Kérlek, hogy akik aznap itt imádkoztatok velem, most álljatok fel!” A misszionárius megszámolta őket: huszonhatan voltak. Pontosan annyian, mint a fegyveres őrök. Mert valóban igaz: „megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon”.