Az ókori görögök idején a maratoni futóknak induláskor egy fáklyát adtak. Ahhoz hogy győzzenek, a célvonalat égő fáklyával kellett átlépniük. Micsoda kép! „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak…” (Lukács 12:48). Isten országában arra kaptál elhívást, hogy a lehető legjobban fusd végig a pályát úgy, hogy amikor átléped a célvonalat, a szívedben még mindig égjen a tűz. A fáklyás futás nehéz volt, hegyeken és völgyeken át vezetett az út. Kétségtelen, hogy voltak idők, amikor talán leelőzték a futót mások, amikor fogytán volt az ereje, amikor eltévedt, és vissza kellett találnia az ösvényre, vagy amikor megbotlott, és újra talpra kellett állnia. Ezen a versenyen nem a stílus számított, hanem a kitartás!
A Biblia azt mondja: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra… Gondoljatok rá… hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek” (Zsidók 12:1-3). Hogyan futotta meg Jézus a saját pályáját? Tizenkét éves fiúként ezt mondta szüleinek: „…nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 NKJV). Később, amikor a tömeg megpróbálta őt más irányba terelni, és ráerőltetni a maga napirendjét, ezt mondta: „Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem…” (János 9:4 NKJV). A kereszttel szembenézve, kijelentette: „Én ezért születtem…” (János 18:37 NKJV). A kereszten pedig kihirdette: „Elvégeztetett!” (János 19:30). A Jelenések könyvében olvassuk az utolsó feljegyzett Krisztusra vetett pillantást: „…szeme [olyan volt], mint a tűz lángja” (Jelenések 1:14). Ő égő fáklyával ért a célba – és Ő a te példaképed!