James MacDonald írja: „Lehet, hogy valami olyat tettél, amiről azt gondolod, ez már túl van Isten kegyelmének határán… vagy valaki megbántott, ártott neked, és nem érted, hogyan engedhette ezt Isten… lehet, hogy szívesebben élnél a saját szabályaid szerint. Nem tudom, hogy miért futsz, de egy dolgot tudok: fáradt vagy. Annyira hozzászoktál ehhez a pályához, hogy el sem tudsz képzelni más életet. Jézus elmondott egy történetet egy fiúról, aki elhagyta az atyai házat. Futása és bukása után, egy nap egy disznóvályú mellett ébredt, és azon töprengett: „Hogy kerültem ide? Vissza kell mennem, de mit fog mondani apám?” Gondoltál már valaha arra: „Ha visszamegyek, hogy fog Isten fogadni?” Vannak, akik úgy gondolják, hogy Istent nem fogja érdekelni… de Jézus nem így írta le Atyját… azok a közeledő léptek ott az úton Isten léptei, amint feléd fut. Már régóta fürkészte a horizontot, hogy egyszer megpillantson… és most, amikor meglátott, teljes erejéből fut feléd. „Még távol volt, amikor apja… elébe futott, és magához ölelte…” (Lukács 15:20 NAS). Isten azért íratta ezt bele a Bibliába, hogy minden futónak tudtára adja, mire számíthat, amikor elindul visszafelé.
Ma éppen Istentől távolodva futsz? Állj meg, fordulj meg, gyere haza! Ő vár, hogy szeretettel fogadhasson. Azt mondja: „Térj vissza hozzám!” (Jelenések 3:3 NKJ). Jöjj, nincs olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani, nincs olyan függőség, amit Jézus vére ne tudna legyőzni. Ő ezt ígérte: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (Ézsaiás 55:7).