A kínaiak érdekes jelet alkalmaznak a krízis szó jelölésére; a szimbólum egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget. Amikor nagy a tét, és a végkimenetel kétséges, a cél elő tud törni a fájdalomból, mint ahogy a szépség felbukkan a hamu alól. Az igazi gyógyulás azonban nem kezdődik el, amíg szembe nem nézel a tényekkel, és ki nem mutatod fájdalmadat. Ez azt jelenti, amit Dávid is tett: Istenhez vitte. „Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként?” (Zsoltárok 13:3). Épp úgy, ahogy az első lépés a gyógyuláshoz az, hogy felnyitjuk a sebet, a te gyógyulásod első lépése is az, hogy szembenézel az igazsággal. Azok, akik a krízis által növekedni tudnak, megtanulják, hogy milyen reményeket, álmokat, várakozásokat sértett meg az esemény. Felismerik, hogy hol van szükség javításra, aztán térképet készítenek maguknak a jövőhöz. Először azt fogod érezni, hogy „már semmi sem lesz a régi”. Ez teljesen természetes. Lehet, hogy változtatnod kell azon, hogyan dolgozol, mivel töltöd a szabadidődet, vagy hogyan viszonyulsz a családodhoz, barátaidhoz. A krízisnek az a lényege, hogy kibillenti egyensúlyából a világodat. Ugyanakkor arra is késztet, hogy mélyen magadba nézz, és megtaláld azokat a rejtett erőforrásokat, melyekről nem is tudtad, hogy léteznek. Lehet, hogy most nem igazán érzed magad bátornak vagy reményteljesnek, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok nincsenek ott benned arra várva, hogy kinyisd a csapot. Még ha ma nem is érzed magad erősnek, erőt meríthetsz Belőle, aki erős. „…Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsoltárok 18:2-3) Nézz szembe a krízissel! Találd meg benne Istent! Kövesd őt, és ő jobb holnapot fog adni neked!