Egy lelkész kerítést épített, és közben figyelte őt a szomszéd tizenkét éves fia. A lelkész rámosolygott, és megkérdezte: „Érdekel az ácsmunka?” „Nem” – válaszolt a fiú – „csak hallani szeretném, mit mond egy prédikátor, ha rácsap az ujjára a kalapáccsal!” Sokak számára te vagy az egyetlen Biblia, amit olvasnak; és figyelnek, hogy lássák, az életed összhangban van-e azzal, amit hirdetsz. Néhányan remélik, hogy Jézus életváltoztató hatalmának bizonyítékát fogják találni; mások arra keresik az alkalmat, hogy ezt mondhassák: „Lám, minden keresztyén képmutató!” Szeretnénk jó példát mutatni, de néha kudarcot vallunk. Ám bármilyen megalázó is hibázni, Isten arra használja ezeket a kudarcokat, hogy „a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Isten nem szépíti a leghíresebb szentek hibáit sem. „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11), hogy ne ismételjük meg az ő hibáikat.
Ábrahám, „Isten barátja”, hazudott Sáráról, amikor eltitkolta, hogy a felesége (1Mózes 12:10-20). Mózes, a hatalmas vezér, haragra gerjedt, és engedetlen volt Istennel szemben. Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, házasságtörést követett el, aztán megpróbálta gyilkossággal eltusolni az ügyet (2Sámuel 11:15). Péter, az egyház feje, megtagadta Jézust, nem is csak egyszer, de háromszor (Lukács 22:54-62). János Márk feladta a szolgálatot, és hazament egy missziói útról (ApCsel 15:38). Ez mind meg van írva, semmi sem maradt ki, és Pál ezt mondja: „… mi éppígy el tudjuk rontani… pont olyanok vagyunk, mint ők voltak…” (1Korinthus 10:12 TM). Tehát ne csüggedj el, ha elbotlasz! Ismerd el vétkedet, kérj bocsánatot azoktól az emberektől, akiket érint, kérd Isten bocsánatát, bocsáss meg magadnak, tanulj abból, ami történt, és lépj tovább!