Isten jóindulatának munkálkodását láthatjuk, ha megvizsgáljuk József életét. „De Izráel [Jákób] Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki. Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél… meggyűlölték… Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték” (1Mózes 37:3-5). Figyelj meg két dolgot ebben a történetben! Először: Isten jóindulata ajándék, nem jutalom; nem azért jár, mert jobb vagy a többieknél. Soha ne mentegetőzz azért, mert Isten áldásai szemmel láthatók életedben, de ne is tekintsd őket a felsőbbrendűség jelvényének. Pál megkérdezi: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Korinthus 4:7). A válasz: semmi! Tartsd ezt észben, és élj hálás életet! Másodszor: Isten jótetszése szerint járni nagy bölcsességet igényel. József testvérei ezt mondták: „Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg… Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Mózes 37:18-20). Nagy hiba megosztani az álmaidat azokkal, akik nem képesek értékelni. A szemed előtt talán örülni fognak veled, de titokban neheztelni fognak rád. A tékozló fiú bátyját nem zaklatta fel, hogy öccse éhezett messze idegenben egy disznóvályú mellett. Ő azzal nem tudott megbirkózni, amikor ünnepelték a hazatérőt. Saul király örült, amikor Dávid legyőzte Góliátot. De nem tudta kezelni, amikor az emberek azt mondták: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18:7). Jézus erős szavakkal illette ezt a magatartást: „Ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé…” (Máté 7:6 NKJV). Légy hát bölcs, és csak akkor szólj, ha eljött az ideje, Isten tetszését keresd, és akkor jóindulatában fogod élni az életed.