Ha komolyan gondolod, hogy Isten barátja akarsz lenni, el kell döntened, hogy engedelmeskedsz neki! Jézus azt mondta: „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben…” (János 15:10). Azt kérded: „De akkor, ha elbukok, Isten nem fog szeretni?” Nem, csupán azt jelenti, hogy nem fogod érezni szeretetét, vagy nem lesz bizalmad hozzá fordulni imádságban. Általában úgy gondolkodunk az engedelmességről, mintha az a szüleinkhez, a főnökünkhöz, a parancsnokunkhoz való viszonyulás jellemzője lenne, nem pedig az, ahogy a barátaink felé viszonyulunk. De Jézus azt mondja: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek” (János 15:14). Az igazi barátság nem passzív dolog, hanem cselekvés. Amikor Jézus azt kéri, hogy szeressük az embereket, segítsük a szükségben lévőket, adakozzunk, éljünk tiszta életet, gyakoroljuk a megbocsátást, és vezessünk másokat Hozzá – szeretetünknek arra kell indítania, hogy azonnal engedelmeskedjünk! Nagy lehetőségek általában csak egyszer vagy kétszer adódnak az életben, de kis lehetőségek mindennap jönnek. Az engedelmesség egyszerű cselekedeteivel mosolyt csalunk Isten arcára. „Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt?
Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1Sámuel 15:22). Jézus nyilvános szolgálatának kezdetén Isten kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3:17). Vajon mit tett Jézus harminc éven át, amiben Isten gyönyörködött? A Biblia azt mondja, hogy semmit azon kívül, hogy otthon élt a szüleivel, „és engedelmeskedett nekik” (Lukács 2:51). Istennek tetsző harminc év összefoglalható ebben a két szóban: „engedelmesen élt”! Jézusnak Atyjával való kapcsolata pedig példa arra, hogy milyen kapcsolatot szeretne velünk.