A magas színvonal és a részletekre való odafigyelés kívánatos; ez mutatja meg, ha büszke lehetsz a munkádra. Az igazi perfekcionisták azonban a „mindent vagy semmit” megközelítés szerint élnek, mindenben hibát találnak, és megszállottjai annak, hogyan lehetett volna még jobban csinálni azt a valamit. Egy nagyon találó példa: miután a történelem egyik legemlékezetesebb beszédét elmondta, Abraham Lincoln így nyilatkozott a Gettysburgi Beszédről: „lapos, unalmas, erőtlen – teljes kudarc”. A perfekcionisták a lehetőségeket a bukásra való esélynek látják, és még ha el is érik kitűzött céljukat, nem éreznek elégedettséget. Az örökkévalóságnak ezen az oldalán egyikünk sem fogja soha elérni a teljes tökéletességet. Mind tökéletlenek vagyunk – szokj hozzá! Itt csak „…töredékes az ismeretünk…” (1Korinthus 13:9). Tehát: 1) Engedd meg magadnak a kudarcot a siker érdekében.
Henry Ford mondta: „A kudarc csupán lehetőség arra, hogy újra kezdjük még okosabban.” 2) Bár kezdetben valószínűleg nem leszel kiváló, azért ne félj megpróbálni! Nem fogsz tökéletes eredményt kapni, de így lehetőséged lesz meglátni, hogy néha az „átlagos” is előrelépés. 3) Ne légy olyan szigorú magadhoz! Engedj a szorításon, és megkönnyebbülsz. Bocsáss meg magadnak, és terjeszd ki a megbocsátást másokra! Emerson mondta: „Az ostoba következetesség a kisszerű elmék kísértő szelleme.” 4) Ne ragadj le a részleteknél! Állíts fel határidőt! Mondd azt: „Harminc percet szánok erre”. Egy ismert tanácsadó ezt mondta: „Ésszerű elvárásaid legyenek… tedd meg a tőled telhető legtöbbet, és bátoríts másokat is erre! A hibák és tökéletlenségek adják egyedülállóságodat. Örülj nekik! Fogadd el őket… ember vagy… Isten teremtett ilyennek.” Az igazság az, hogy Isten közel sem olyan szigorúan ítéli meg hibáinkat, mint mi magunk. Ő „…emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok 103:14)